kirándulunk #1 - porszívó

alig egy hetes késéssel, de végül sikerült időt szánnom a kirándulós poszt megírására.. jobb később, mint.. :) meg hát végül is akár ezen a hétvégén is történhetett volna mindez, ha nem harangoztam volna be előre.. egy szó, mint száz, alább a beszámoló első fele - képekkel!!

péntek délután tehát elindultam a kocsiért a Hertz-hez, mindössze egy megbeszélésről kellett kijönnöm hozzá, nincs gond.. egyébként annyira tényleg nem bántam.. :) irány tehát a kölcsönző, hogy felvegyem a 4/5 ajtós, manuális, dízel, klímával szerelt, kompakt Ford Focus (apró betűvel: vagy hasonló) gépjárművet. a műhelybe érkezvén meglepően szegényes kínálat fogadott, de gondoltam, az enyémet jól eldugták valahova.. nem tették.. a 4/5 ajtós dízeles Ford Focus átlényegült számomra egy 3 ajtós, benzines Opel (akarom mondani Vauxhall) Astrává.. "De legalább sport változat!!" - így az alkalmazott.. szuper, úgyis be akartam nevezni a csajokkal egy utcai gyorsulási versenyre.. :) egy darabig próbáltam erősködni, hogy ez bizony marhára nem 4/5 ajtós, még csak nem is "vagy hasonló", de túlságosan nem hatotta meg őket.. mivel nagyobb kocsijuk nem volt a helyszínen, kegyesen felajánlották, hogy bár nem mondtam le időben, most az egyszer nem számítanak fel lemondási díjat, ha nem viszem el.. elvittem..

Szépségek

a szombat az IKEÁról, és a szenve.. jobban mondva a mérsékelt jókedvről szólt.. a kisasszonynak sem tetszett a kis méretű kocsi, valamint gyanítom az sem, hogy Andika ezúttal szeretett volna kicsit körülnézni az úton, és bátorkodott előre ülni, nem pedig egész úton a kis aprónépet boldogítani hátul. először ráadásul - miközben jómagam lejátszottam a szokásos "biztonsági öv kontra gyerekülés" harcomat - a "magyar anyósülésbe" ült be, de miután ott szembenézett vele egy kormány, viharos sebességgel átült a helyi anyósülésbe..

gyűlnek a ráncok.. :)

az utunk kellemesen telt, rádiót nem kellett kapcsolnunk, "énekelt" nekünk a mütyüri.. egészen furcsa stílusa van, valami kemény vonalas metálra hajaz.. még azért van mit csiszolni rajta. :)) mire odaértünk a svédekhez, természetesen pont elaludt. na de gond egy szál se', már dörzsöltem a tenyerem, hogy végre használatba tudjuk venni a "családosoknak" parkolókat. hát nem hogy az nem sikerült, de szinte Doverig kellett visszamennünk, hogy élére fordítva le tudjuk állítani valahogy a kocsit. ekkor még bíztam benne, hogy van valahol a közelben egy stadion, és bizonyára ott már nem volt hely, itt ráadásul ingyenes a parkolás, így mindenki letette a járművet, és gyorsan továbbállt. pont így volt.. a bejáratnál lépni sem lehetett. az áruházban már állni sem. a kis maszat kb. ekkor tért magához, és szerencsére elsőre úgy lesokkolta az elképesztő sűrűségű és sokszínű embertömeg, hogy jobbnak látta visszacsukni a szemét, így nagyjából meg tudtuk volna tölteni a kosarunkat, ha az nem egy (akkor még) szunyókáló kislánnyal lett volna tele:

a továbbiakról távirati stílusban. az apróka felébred. rájön, hogy éhes. sír. azután még jobban sír. majd még rátesz egy lapáttal. mindenki minket néz. irány etetni, Andika elrohan, az IKEA munkatársak fele pelenkázót + etetősarkot keres. 10 perc megfeszített munka eredménnyel jár. a kis drága hangos üvöltéssel fejezi ki örömét/nemtetszését. nyilván maga sem tudja, melyiket.. a szoptatós sarok foglalt. nem baj, etetünk. legalább rögtön barátkozunk is egyet. Emma nem eszik. vigyorog. amikor próbáljuk elhagyni az "éttermet", üvölt. újra "kaja", megint csak vigyorog. irány haza! a hazafelé út kicsit még hangosabb. mindenki nyugodt, engem sem zavar a hangzavar, csak néha térek át a jobb oldalra, a sok britnek meg van p.fája szembe jönni.. :) de legalább a fék és a kormánymű is jelesre vizsgázott. hazaérünk, Andikával összeesünk a testi/lelki fáradtságtól. Varga Emma vigyorog. szórakozik velünk. és még csak (ehető) porszívót sem vettünk.. soha többé kirándulás!! :)

megviselte a nap.. :))

azért szerencsére másnap egy jókora alvás és kiadós ebéd jótékony hatásaitól felbátorodva újra útra keltünk, és ezúttal már a kisasszony is áldását adta a dologra. a kocsiban evés mondjuk nem annyira tetszett neki, de a szombathoz képest határozottan egy kisangyal volt. részletek a napokban.. ;)

az (itt még) büszke apa