spagetti bolognese

ma délben bolognai volt a menü a menzán.. sajnos az angol fajta.. :)) az már az "étlapon" is szerepelt, hogy "rövid spagetti" tésztával adják - ami valójában penne tészta lett. rövidnek rövid, szó se' róla.. de hogy a szósz 80%-a miért volt gomba, azt nem tudom.. köszi angol konyha.. ;)

(new) york

a hosszú hallgatást Anglia (egyik) legszebb városa szakítja meg (brit szinten Edinburgh versenyben van, még nem hirdetünk győztest..), egyelőre csak néhány kép ízelítőnek:

és persze a szállásért óriás köszi Kacsának!! ;)

VIP

a hétvégén ismét tiszteletemet tettem egy angol bajnoki meccsen - ami történetesen zseniálisra sikeredett.. túlzások nélkül.. ezen még csak az sem tudott változtatni, hogy győzött a ManU.. bocs Tibi.. :)

előre bocsátanám, hogy egy magyar focin nevelkedett sportbarátnak már egy helyi szinten "középszerű" 0-0-t végigülni is katartikus élmény - akár 0 fokban fagyoskodva, a tejes teát borral felhúzva (!), hazafelé kocsival gyökkettővel korcsolyázva is. az okokról már volt szerencsém írni, még úgy is, hogy 0-0-t a helyszínen még nem láttam.

köszi PwC! ;)

de ha az embert kocsival viszik a stadionba, a meccs előtt a VIP páholyban kínálják füstölt lazaccal, sült marhanyelvvel és mindenféle megjegyezhetetlen desszertekkel, jobbnál jobb (bár sajnos nem magyar) borokkal, a meccset korábbi profi játékosok konferálják fel, majd a félidőben elemzik, az egyik csapat 0-2-ről fordít 30 perc alatt, születik 5 gól és 2 kapufa, a jelenleg nem túl magasan jegyzett hazai csapat is európai színvonalon muzsikál, és mindezt a kispad felett 10-15 sorral, párnázott bőrüléseken ülve nézi végig, arra nem nagyon lehet szavakat találni.. :)

elég rossz helyünk volt.. :)

pedig a hétvégére előzetesen karácsonyi szezonnyitást terveztünk, mivel szombatra rénszarvas-, teve- és szamársimogatással megfűszerezett télapó-látogatást szervezett a birminghami vezetőség. ellenben csütörtök este az egyik munkatársam szólt, hogy van egy ingyenjegye a szombati Aston Villa - ManU meccsre, van-e kedvem. már épp’ lemondtam volna, mivel tavaly pont voltam ezen a meccsen (ráadásul PL mércével nem is volt olyan jó), volt már programunk szombatra, ráadásul Emma kicsit náthás is volt, de azért csak felvetettem Andikának, aki meglepően pozitívan állt a dologhoz, plusz közben kiderült, hogy egy ügyfél mondta vissza a részvételt, így bizonyára nem a B-közép kellős közepén, lehetőség szerint egy lámpatartó oszlop mögött fogunk ülni, így aztán lecsaptam a lehetőségre.

szombaton aztán viszonylag hamar kiderült, hogy nagy hiba lett volna kihagyni - rögtön akkor, amikor kocsival begördültünk a max. 100 férőhelyes parkolóba.. a bejáratnál (ami természetesen nem a „pórnép” kapuja volt) két szmokingos úriember fogadott bennünket a programfüzettel, keresztülsétáltunk az Aston Villa "múzeumon", kezünk nyomtak egy-egy pohár pezsgőt, majd betessékeltek minket a Villa trófeák övezte VIP terembe. itt már roppant gyanús volt, hogy ez nem lesz olyan rossz buli.:)  az ablakból a még üres stadionra nyílt pazar kilátás, felvették az italrendelést, majd megkaptuk az étlapot.

a kilátás..

étvágygerjesztőnek gazpáchót és spanyol sonkákat kaptunk, előételnek választhattunk a vadgomba krémleves, a füstölt lazac és a mogyorós-articsókás gyümölcsomlett közül, főételnek bárányt, kacsamellet, fésűkagylót és rablóhúst kínáltak mindenféle egzotikus módon elkészítve, de a desszertre elfogyott a lendület, mert csak egyféle, mindenféle francia nevekkel tarkított fogás állt rendelkezésünkre. chilei, új-zélandi és ausztrál borokkal próbáltak kompenzálni, de a magyar portéka hiánya újabb fekete pontot jelentett.. kis híján ekkor fel is álltam, hogy kérem ez nem színvonal.. :))) nyilván svédasztalról szó sem lehetett, két pincér jutott négyünkre, ment a dőzsölés magas fokon. :)

zsákbamacska.. :)

a vacsi előtt, alatt és után volt profi játékosok elemeztek, viccelődtek - a remek birminghami dialektusnak köszönhetően sok mindent mondjuk nem tudtam elkapni - egyszerűen megszokhatatlan.. :) az információs füzetből viszont így is megtudtam rendkívül fontos információkat: hogy a Manchester keretében 4 „egynevű” van (kereszt- vagy családnév nélkül), hogy az Aston Villa közel 140 éves (!), 7-szeres bajnok, de ebből 5 még a 19. századra datálódik, és hogy az egyébként nem túl tőkeerős csapat 31 fős keretéből mindössze 11 angol. de legalább egy csapat pont összejönne - mondjuk kapus nélkül.. :)

1-0 ide

gyorsan belapátoltuk a "hamburgereket", aztán irány a pálya! mármint a lelátó. néhány sorral Sir Alex feje felett, bőrülésekben sikerült helyet "találni", a sört mondjuk ide sem lehet kivinni, felháborító.. :) a meccs szerencsére felvette a körítés magas színvonalát, és bár az első félidőben inkább a brusztolás dominált, az utolsó percben esett Villa-gól azért jó második játékrészt ígért, valamint a szünetre emelt egy jó nagyot az amúgy sem síri hangulaton. a teljesség kedvéért semmiképpen nem szeretném elhallgatni, hogy még vacsi közben felvették az italrendelést a félidőre, hogy aztán a szünetben a helyünkre visszaérve már ott várjon bennünket - egy kiadós sajttállal karöltve. újabb evés, újabb okoskodás, újabb dumcsi, újabb sör. :)

elemzünk

a második félidő első percében újabb Villa gól következett, így aztán nem volt mit tenni - a Manchester is kénytelen volt elkezdeni focizni.. egyébként tényleg úgy tűnt, hogy "fene a pofátokat, akkor megmutatjuk, hogy tudunk mi is focizni" alapon indultak neki a vörösök, és ha már egyszer nekiveselkedtek, rúgtak is gyorsan 3 gólt és 2 kapufát - ez utóbbit RvP mintegy 2 percen belül. nem volt boldog.. :). a második félidő kb. 3 percesnek hatott, olyan mozgalmas volt, így aztán komoly meglepetésként ért, amikor a bíró lefújta a meccset.. végül viszonylag simán győzött az MU, ami nemes egyszerűséggel átaludta az első 60 percet.

Wayne off

a meccs után újabb elemzések és sörök következtek - egy kicsivel kevésbé boldogan, mint történt az a félidőben -, aztán irány vissza. közben megjegyeztem a többieknek, hogy a sportra sem nagyon lehet ráismerni a magyar foci után, de ami a körítést illeti, az tényleg egy más világ. ilyen szinten is. a külsőségek sokkal inkább hasonlítottak egy otthoni színházi előadásra, mint egy focimeccsre. a további ömlengés helyett viszont inkább leállítom magam mára, mindenkinek szép napot! ;)

dianás

megkóstoltattam néhány munkatársammal a messze földön (nem annyira) híres Dianás cukorkát.. enyhén szólva sem arattam túl nagy sikert, a legenyhébb jelző a "nagyon furcsa" volt (de volt nyomdafestéket, azaz képernyőpixelt nem tűrő is szép számmal).. még szerencse, hogy nem ezzel kezdtem, különben a pörköltet nem kóstolta volna meg senki.. :))

villa - mu #2

holnap ismét megnézem, hogy mire megy az első számú(nak mondott) birminghami csapat az első számú(nak mondott) angol csapat ellen, remélhetőleg gólgazdagabb mérkőzésen, mint tavaly.. magyar érdekeltségről sajnos nem nagyon fogok tudni beszámolni, hacsak nem avanzsál fel hirtelen Stieber András a tartalékok közül..

let's go Lions! ;)

hátezhogy?

ezt még talán Várhidi Petya sem tudná megmagyarázni, még a kis hülye bábujaival sem.. esetleg ha Hegyi Iván is beszáll az elemzésbe.. :D

nem mondom, hogy sokat szomorkodtam.. :D

Zoli

szombaton visszaértek a csajok, és rögtön óriási esemény történt - összefutottunk Gera Zolival! rendkívül ironikus módon nem nekem tűnt fel a várakozók között a jelenkor egyik legjobb magyar focistája, hanem Andika szúrta ki a velük együtt utazó feleségét és gyerekeit.. :)) szerencsére az én csajaim gyorsabbak voltak, így tudtunk gyorsan csinálni egy fotót - amiről legutóbbi találkozásunkkor lányos zavarunkban elfeledkeztünk.. :)

Emma és Zoli

a teljesség kedvéért: Gera hétfőn végigjátszotta a Southampton elleni bajnokit, és bár gólt ezúttal nem vágott, a híradások szerint ismét jól osztogatott. gyerünk Zoli! ;)

egyébként minden rendben Birmingham környékén, bár Emma és Andika küzd vmi makacs náthával, de makacsság terén őket sem kell félteni, úgyhogy nem jók a nátha esélyei.. :))

add már..

tegnap nagy nehezen kibekkeltem az irodában az esőt, így viszonylag szárazon megúsztam a hazautat. az más kérdés, hogy mivel az újabban közkedvelt alternatív útvonalamat választottam (vagyis nem a főúton szlalomoztam a kocsik között), ami azzal járt, hogy tiszta sár lett a drótszamár, plusz jómagam deréktól lefelé..

ámde ma reggel az égiek a segítségemre siettek, és az irodába jövet jó alaposan átöblítettek.. eddig a váltás zokni elégnek bizonyult, ezentúl kicsit elővigyázatosabb leszek.. :)