Ködös Albion 11-13: augusztus 2012

vigyázat, meglehetősen hosszú, ráadásul folyamatosan bővülő poszt következik. tele képekkel és videókkal. jó mulatást / avagy kitartást! :)

szóval eljutottunk az olimpiára. sokáig nem fűztem hozzá vérmesebb reményeket, hiszen dacára a korai regisztrációnak és "pályázásnak", illetve az elmúlt hetek folyamatos próbálkozásának, csak nem akart sikerülni a jegyvásárlás. sokáig mondjuk nem voltam túlságosan aktív, mert kétségeim ébredtek a kis pernahajder olimpiai szerepvállalása kapcsán, de aztán amikor elért bennünket az olimpiai hangulat (néhány hete tényleg a csapból is az folyik az Albionban, pedig eleinte meglepően érdektelennek tűntek..), úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk.

no comment.. :)

a jegyvásárlás az olimpia kezdete óta - ha az egyáltalán lehetséges - még szervezetlenebbül/szerencsétlenebbül/érthetetlenebbül zajlott, mint a sorsolásos szakaszban. a botrány kirobbanás óta (miszerint rendszeresen többezer szék maradt üresen) elvileg minden nap került fel jó pár jegy minden eseményre a honlapra. ez valóban így is volt, így aztán rendszeresen belebotlottam magyar meccsekbe (kézi- és vízilabda), de voltak (?) jegyek a teniszre, atlétikára és gyakorlatilag minden egyéb eseményre is. elvileg.

" Team GB" - a brit olimpiai csapat

mert még ha az ember talált is magának egy ígéretesnek tűnő és egyben megfizethető eseményt, akkor "jegyigénylést" kellett beadnia, mire a rendszer egy "várj 8-10 percet, és megnézzük, hogy van-e megfelelő jegy a számodra" szöveggel felelt. és persze jegy soha nem lett. pedig amikor egy - az angolok által "mérsékelt érdeklődéssel" várt - magyar-román vízilabdára igényeltem jegyet, ami órákon keresztül "elérhető" státuszú volt a honlapon, akkor azért jogosan vetődött fel benne a kérdés, hogy miért is nem? csak azzal tudom magyarázni a dolgot, hogy a háttérben továbbra is sorsolás ment, immár kicsiben. feltették a jegyeket a honlapra, aztán vártak 1-2 ezer beérkező igénylést, és némi optimalizálás után sorsoltak egyet. az egyéb lehetőségekről akkor még nem tudtunk..

az Olimpiai Park a (nem is olyan) távolból

szóval nekem kb. egy hétig tartott a lelkesedésem, naponta igényeltem vagy 20szor, azaz 100 eseményt biztosan megpróbáltam - természetesen eredménytelenül. a végén brahiból megpróbáltam igényelni 1 db jegyet a záróceremónia hetek óta (egyébként még ebben a pillanatban is) elérhető, 1.500 fontos helyeire, de némi homokórázás után ismét csak a "sajnos nem találtunk megfelelő helyet a számodra" frázis fogadott. köszönjük.

reptéri ellenőrzés a bejáratnál

a jegyek így aztán Andikának köszönhetőek, aki múlt pénteken éjjel, Emma álomba ringatása után, egy hirtelen ötlettől vezérelve megnézte a honlapot, ahol épp' elérhetőnek tűnt a hétfői román-szerb és magyar-USA vízilabda ütközet. katt az "igénylésre", én a háttérben csak mosolyogtam a bajszom alatt.. ám óriási meglepetésemre, és még annál is nagyobb örömünkre mintegy 10 perc várakozás után jött a "találtunk megfelelő jegyeket, van 1:30 perced, hogy megvedd azokat". rohanás a bankkártyáért (ami csak VISA lehet, mert úgy tűnik, a pénznek bár szaga nincs, márkája van.. :) ), adatok bepötyögése, és imádkozás, hogy ne szakadjon meg az amúgy botrányosan instabil (és persze lassú, de ez már egy másik sztori) internet. szerencsére ez már nem borzolta tovább a kedélyeket.. "Gratulálunk, sikeresen megvetted a jegyeidet az olimpiára!!"

a jegyek

ahova elvileg "rettenetesen nem ajánlott" kocsival menni. babakocsival, illetve benne Emmával vonatozni, metrózni talán még kevésbé. marad mégis a kocsi. kocsibérlés a hétvégén? irány a reptér. ja, hogy csak egy napra kellene, irány vasárnap éjjel, hogy hétfő éjjel le tudjuk adni.. mindegy, megoldható, kocsi lesz valahogy. parkoljunk is valahol, irány a P+R parkolók (újabb feladvány: tudja valaki, mit jelent a "P+R" rövidítés? :) ). ja, hogy 24 órával korábban kell foglalni, amiről már lemaradtunk..? az ígyjárás tipikus esete, akkor irány London, és majd rögtönzünk. így is lett..

bent vagyunk!!!

hétfő reggel 9es indulás, szinte teljesen dugómentes utazás (lásd még a cardiffi posztot.. :) ), 3 óra "háztól házig". jöhet a rögtönzős parkolás. az utcákon sehol egy autó (jó, elvétve néhány mindenféle matricákkal, engedélyekkel, stb.), ellenben csillió szervező, akik szerint 5 percen belül elviszik a kocsit, ha gazdátlanul hagyjuk. a bírságot ne is akarjuk tudni.. bepróbálkoztunk néhány szállodánál, de szoba nélkül nem adnak helyet. még "okosba" sem.. affene, ez nem Magyarország.. :) na de sebaj, Emma éhes, úgyhogy megálltunk "a tilosban", jöhet a kaja a kocsiban, teli hassal úgyis jobb gondolkodni is. most mi lesz?

a "bejárat", balra az Olimpiai Stadion, jobbra a nonfiguratív kilátó

szerencsére véletlenül épp' egy autóvillamossági műhellyel szemben került sor az "ebédre", úgyhogy egy hirtelen ötlettől vezérelve bementem, és megkérdeztem a feltűnően nem angol, valamiféle szlávra hajazó, csontkopasz és rettenetesen rosszarcú főnököt (ha előre látom, biztosan nem megyek be..), hogy "esetleg nem lehetne-e.." némi gondolkodás után felmérte szorult helyzetem adta lehetőségeit, és kitalálta, hogy 50 fontért egyik sarokban megtűri a kocsit fél 6ig, de ha nem érünk vissza, akkor bizony bezárnak, és másnap jöhetünk érte. némi győzködés után megállapodtunk 35 fontban, ill. kaptunk plusz fél órát. rendkívül büszke voltam magamra, bár azért rögtön fel is sejlett lelki szemeim előtt, amint visszaérve széttárják a karjukat, hogy ők ugyan még csak nem is láttak bennünket soha, nem hogy a kocsinkra nem vigyáztak (a kulcsot ugyanis ott kellett hagynunk, mert mi van, ha odébb kell állni vele). vagy hogy félúton leáll az autó, mert kiszuperálták a fél motort, avagy leszívták a benyát és feltöltötték vízzel.. vagy akármi. a biztonság kedvéért azért látványosan lefényképeztem a kocsit, bár adott esetben sokat nem értem volna vele szerintem.. így adjon kölcsön nekünk kocsit bárki ezek után.. :))

kocsi a "parkolóban"

Londonban vagyunk, kocsi leadva, irány az bejárat!!!! sor nincs, jegyek egy perc alatt átvéve, elképesztő szervezés, mindenki segít, mindenki mosolyog, főleg persze Emmára, ismét a kis örökmozgó a sztár. a reptéri ellenőrzésen is simán átértünk, Emma cumisüvegében sikerült becsempészni némi folyadékot is (akár pálinka becsempészésére is remek megoldás!! :)) ). bent vagyunk! rögön az Olimpiai Stadion, a nonfiguratív kilátó, illetve a csillió ember látványa fogad bennünket. tényleg eszméletlen sok ember volt egy szerencsére óriási területen, leginkább egy "elit" (azaz nem koszos, nem poros, nem részeges) Sziget Fesztiválra emlékeztet a plészbú és prodidzsáj koncert helyett különböző sporteseményekkel megtűzdelve. hömpölygő embertömeg, események, "kifőzdék" és boltok mindenfelé, térkép nélkül eleinte szinte lehetetlen boldogulni.

bejutottunk!!

Emma épp' a riói gimnasztikai gyakorlatát gyakorolja

a Vízilabdacsarnok

Emma ismét kólára vágyik..

gyors körülnézés, akklimatizálódás, örömködés, aztán irány a vízilabdacsarnok. a bejáratnál már nem nagyon lehet angol szót hallani, magyarok mindenfelé. magyar mezben/sapkában/uniformisban, trikolór sminkkel, rendkívül nagy hanggal. kicsit rosszul is éreztük magunkat, hogy mi egyiket sem "vittük" magunkkal. sebaj, majd legközelebb! babakocsi-leadás, szuvenírvásárlás, fényképlövöldözés, aztán már ott is vagyunk a medence partján. a helyünk (bár nem volt olcsó), valahol a 30-40. sor környékén, bent a lelátó közepén. na, ide egyelőre ne menjünk be, ráadásul úgyis a román meccs lesz előbb, inkább a magyar meccsre lőjük el Emma türelem-puskaporát. le is bandukoltunk a10. sor magasságában található kijáratokhoz, mikor is kérdőre vontak bennünket a szervezők, hogy "hova-hova?" mondtuk, hogy nem akarunk még beülni a babával a sor közepére, mert jobban érdekel bennünket a következő meccs, mire: "ha a hangzavar bántja a babát, szívesen mutatnak nekünk egy nyugodtabb zugot az 5. sor környékén.." hoppácska, kijátszottuk az Emma-kártyát! nem volt tudatos, de a későbbiekben majd figyelünk rá.. :))

szerb-román

az újdonsült cimbora

így aztán megnéztük a román-szerb meccs első 3 negyedét, aztán kimentünk egy gyors kávéra - Andika szerint az olimpia egyetlen negatív élménye ez volt, de lehetett benne valami, mert nekem szinte ránézésre is felfordult tőle a gyomrom.. de nincs idő keseregni, kezdődik a meccs!!

a Srácok

gyorsan vissza a vackunkba, ahol kisvártatva megjelent két amcsi fiatal (az egyik állítólag Hosszú Katinka edzőpartnere az USÁban), a srácra rögtön le is csapott Emma. bizonyára bejött neki, mert nem volt hajlandó békén hagyni, állandóan birizgálta.. meg is unta a srác, mert hamarosan lejjebb költözött néhány sorral. ezen aztán úgy elszomorodott a kis apró, hogy az 5-6e ember ordibálása, a hangosbemondó üvöltözése és a zenei bejátszások dübörgése dacára a meccs kb. 5. percében édes álomba merült (és fel sem ébredt, míg ki nem értünk).. gondolta, ez már úgyis eldőlt, úgyhogy ő pihen inkább - kb. 3-0 lehett, szóval nem tévedett..

a csapatok

itt még ébren.. háttérben a rend marcona őre

"Denesz Kemeni"

"Gyerünk!!"

az elsőről lemaradtam.. de itt a második!

azért néha kaptunk is egyet-egyet..

a meccs egyébként szintén remek volt (bocsánat a folyamatos ömlengésért.. :) ) - természetesen magyar szempontból, szerintem a srácok a legjobb olimpiai formájukat hozták, az amik bele sem tudtak szagolni a meccsbe. alig kezdődött el a játék, már 4-0 volt, de a harmadik negyedben 10-3 is szerepelt a kijelzőn. a végén kicsit kiengedtünk, de így is sokat elmond a 11-6-os végeredmény. jöhetett a "Szép volt fiúk", szerintem közel ezer ember kiálthatta teli torokból.. jó ilyet hallani egy londoni olimpián, valljuk be.. :)

szoros a meccs.. :)

egy újabb magyar gól a hálóban

nyilatkozó magyarok a félidőben

az Emma-zug és a lelkes szurkolás.. :)

egy Kásás-gól anatómiája

Kiss Gergely is tud ötöst lőni. és a hangulat sem semmi..

benn van a tizedik is!

kifelé menet még megálltunk piknikezni egyet a brit nyárban - szerencsére éppen jó volt az idő (befelé azért kaptunk egy kis esőt, ha már egyszer Angliában vagyunk).. Emma bevágott egy barackot és néhány sajtot (az abszolút kedvenc kombó), mi pedig kielemeztük az eseményeket. a műhelyhez érve zárt kapuk fogadtak bennünket, de néhány izgalmas perc után elértem a rendkívül készséges főnököt, akivel trécseltünk egy kicsit, aztán nyakunkba vettük az autópályát. a délutáni csúcsforgalom ellenére (minden bizonnyal a számtalan körgyűrűnek köszönhetően) gyorsan kijutottunk a városból, és rendben haza is értünk. azért izgalom estére is maradt, mert a bérelt kocsi leadásakor, illetve annak megtankolásakor vettem észre, hogy a bankkártyámat sikerült elhagynom hazafelé az egyik pihenőhelyen, és - ha már lúd, legyen kövér alapon - emiatt a kocsit is csak késve tudtam leadni. "némi" mázlival - az idegességen kívül - egyik baki sem okozott nagy problémát, mostanra már minden rendben van.

inspire generation

vaj helyett popsikenőcs.. :)

az isteni barack

és az "örökzöld" angol fű..

és bár közben nem sikerült az újabb bravúr, és 1992 óta először nem jutottunk 4 közé - így aztán szükségszerűen megszakadt a 2000. óta tartó olimpiai aranyszéria is -, azt hiszem, joggal düböröghet továbbra is, hogy: "Szép volt fiúk!!" nagy csapatunk van, még ha most érmet nem is szállítottak a srácok (amihez azért ezt is hozzá kell tenni). majd Rióban javítunk - remélhetőleg ismét a szemeink előtt.. :))

hazafelé, már egy kicsit fáradtan..

szóval nagy élmény volt, elképesztő hangulata van egy ilyen eseménynek, és szerencsére úgy tűnik, hogy a pekingi teljesítmény csak apró kisiklás volt, újra gyűlnek az aranyak bőséggel (jelenleg 8nál tartunk).