Budapest - Birmingham #1

kezdjük az elején: már a hazautam is roppant kalandosra sikerült.. dec. 22én jó korán kimentem a birminghami reptérre, mondván közeleg a Karácsony, biztosan csillióan lesznek. nem voltak. alig lézengett egy-két lélek, de így legalább volt 2,5 órám elmélkedni.. azaz végül több, mint három, mivel 45 perces késéssel indultunk.. ekkor már kicsit kezdtem aggódni, hogy a néhány órával korábban Andikának küldött sms ("már a reptéren vagyok, már csak Frankfurtban lehet baj") a fején találja a szöget. a világ egyik legnagyobb repterén ráadásul (illetve lehet, hogy pont ennek köszönhetően) nincs megoldva a reptéri transzfer, így az átszálló utasoknak először "el kell hagyniuk" a repteret (útlevél ellenőrzés, vám, stb..), majd újra be kell csekkolniuk (biztonsági ellenőrzés, útlevél csekk, stb..). így aztán a csatlakokozás elérése egy lehetetlen küldetéssé vált, de mivel Tom Cruise épp’ a negyedik rész bemutatóján múlatta idejét, így nem tudott segíteni, szóval maradt a másnap reggeli csatlakozás.. a kabátomat okosan beküldtem a repülőbe még Birminghamben, szóval irány az InterCity Hotel egy szál pulóverben, mínusz 5 fokban.. áldottam az "eszemet", mondanom sem kell. éjfélre meg is volt a szállás, gyors vacsi, gyors alvás, aztán irány vissza a reptérre. szerencsére már nem volt több gond, így alig 9 órás késéssel haza is értem.

az ünnepeket - utólag visszanézve - valahogy megint sikerült kb. másfél percbe sűríteni, de hát ez már csak így van ezekket a szabadnapokkal.. Emmát azért megutaztattuk, bemutattuk mindenféle rokonoknak, szerencsére általában mi kaptuk a feketelevest - órákkal később.. :) kaja és ajándék hegyek mindenfelé, igazán nem volt okunk panaszra. közben a Szilvesztert - a nagy pakolás és a baba jótékony közreműködése végett - kis híján elmúlasztottuk, de aztán végül még (épp' hogy) éberen talált bennünket 2012, még ha 5 perc után be is rekesztettük a partit.. :)

másodikán érkeztek a költöztetők, akik az előzetes, majd kétnapos megfeszített dobozolás dacára nem nagyon voltak elégedettek, és jó néhány ruhát, dobozt, zacskót, kacatot azért még átdobozoltak, és így jutottunk el a végső darabszámig: 32 doboz plusz a bringa. mindezt természetesen roppant körültekintően, tapintatosan és tisztán végezték, így a harmadik felmosás után már kezdtek előtűnni a járólapok eredeti színei.. a szőnyeg minden bizonnyal menthetetlen.. :)

aztán jött a másnap - na nem, mintha ittunk volna előtte.. az előzetesen odakészített holmik komoly mesterséges szelekción estek át, így sikerült megállapodnunk a 6 db kisebb-nagyobb bőröndnél/táskánál, még szerencse, hogy Emma is vihetett egy-egy csomagot a gépbe, illetve a fedélzetre (legközelebb is hozzuk.. :D). irány a reptér, ahol néhány könnycsepp elcsordult, de hát ezek a búcsúzkodások már csak ilyenek.. Ferihegyen minden rendben, luxus minőségű pelenkázó, indulás előtt ki is használva. a repülőúton sikerült teleraknunk a pelust, de úgy, hogy két réteg ruha „ázott át”. minderre persze a zürichi reptér D52es kapujánál derült fény kb. 3.291 fürkésző tekintet szeme láttára, minthogy az egész reptéren nem sikerült találnunk pelenkázót - bár a transzfer legalább meg volt oldva, csodát azért mégsem várhattunk.. :)) így aztán egy „sima” peluscsere helyett teljes átöltöztetés került terítékre (mókás lehetett látni az anyaszült meztelen babát tekeregni a reptéri váró egyik bőrfotelében.. :D de élvezte a kiscsaj, legalábbis egy szava sem volt) - majd még egyszer ugyanez a repülőn Birmingham felé félúton (ekkor a stewardessek kajakészítő asztalát vetettük be).. legalább most már tudjuk, hogy mit kell tennünk, ha netalántán „szorult” helyzetbe kerülünk.. :)

folyt. köv. :)