kézfoGuuuuu

a hétvégén kiscsaj felfedezte a kezeit, rögtön szerelmes is lett beléjük, és egyfolytában fogdossa az egyikkel a másikat. közben természetesen veszettül örül magának.. mi meg neki.. :) roppant vicces, teljesen bele van bolondulva a mókába, néha hosszú percekre is belefeledkezik, ami olykor egészen hasznos tud lenni.. :))

az egyik már épp' befért volna a szánkba, de aztán

találtunk még egyet.. micsoda pech.. :)

a hétvége másik termése a beszélgetős játék:

Emma: Guuuuuuuuuu?
Andika: Guuuuuuuuuu!
Emma: Guuuuuuuuuu?
Isti: Guuuuuuuuuuu!
Emma: Guuuuuuuuuu?
Andika: Guuuuuuuuuu!
...

és ez így vagy 10-15 percig.. harsány kacajok közepette:

Guuuuuuuuuuuu! :))

ja, és megérkezett a hideg Birminghambe is.. óvatosan a jegesmedvékkel!! ;)

ryanair

újabb gyöngyszem: az milyen már, hogy egy felnőtt repjegy 14.99 font, de ha viszed magaddal az aprónépet (nyilván az öledben!!), azért kell még fizetned plusz 20 fontot.. és olyat lehet, hogy neki is felnőtt jegyet veszünk..? :))

dőzsölünk!

csak egy gyors infó ebéd táján.. a tegnap esti menü:

- marhahúsleves;
- csirkepörkölt nokedlivel;
- palacsinta

nincs okom a panaszra.. ;)))

u.i.: ki ugrik be a héten..? ;)

Emmának is ízlett.. :)))

pwc hírek

két gyors hír az irodából a jó hétvégi hangulat megalapozásához:

(1) "ne öltözz ki!" nap van az irodában, szóval jól indult már a péntek is. ilyenkor nem kell öltönyt venni, de a farmer, illetve a mintás és a környakú póló azért továbbra sem megengedett. ebéd közben végeztem egy gyors felmérést: a megfigyelt 13 emberből 9 farmert viselt (ahogy persze jómagam is). szófogadóak ezek az angolok (is).. :)

(2) nagyrészt hatos asztaloknál ülünk az irodában, és a "ki megy le a büfébe csokiért" kérdést egy-egy apró kvízzel szoktuk eldönteni. egy kérdés, 5 válasz, a legrosszabb megy csokiért. ezúttal én voltam a soros a kérdéssel, és feltettem a rendkívül bonyolult "mikor tartották az első ÓKORI olimpiai játékokat?" kérdést. az "ókori" direkt kihangsúlyozva. az öt válasz: i.e. 600, i.e. 100, i.sz. 658, i.sz. 1650, i.sz. 1890. ókor, mi?!?!? szakbarbárok.. ;)

jó hétvégét! ;))

black pudding

aki először megmondja nekem ex has, hogy milyen "desszertet" takar a fenti kifejezés, annak fizetek egy cidert! főleg, ha kijön látogatóba.. :)))

u.i. igen, nemrég neveztem be a helyi "torkos csütörtöki" akciós reggelibe ;)

kirándulunk #2 - Shakespeare

vasárnap tehát Stratford(-upon-Avon), Shakespeare szülővárosa. a szavak helyett ezúttal a képeknek szavaztam bizalmat. annyit azért leírok, hogy ezúttal tényleg jól érezte magát „Miss Akarat”, sokat aludt, sokat mosolygott, és mikor a hideg és a fáradtság elől betértünk egy kávéra a Nero nevezetű lokálba, ő volt a kávéház sztárja. mindenkivel kokettált, mindenkire ránevetett, jó néhányan meg is dicsérték, hogy milyen jó kislány. „láttátok volna tegnap!!” ;) egyébként gyönyörű kis város ez a Stratford, érdemes lesz eljönni nyáron is, mert bár szépen sütött a nap, azért egy-egy jegesmedve előbukkant néha..

a részletek tehát képekben:

kirándulunk #1 - porszívó

alig egy hetes késéssel, de végül sikerült időt szánnom a kirándulós poszt megírására.. jobb később, mint.. :) meg hát végül is akár ezen a hétvégén is történhetett volna mindez, ha nem harangoztam volna be előre.. egy szó, mint száz, alább a beszámoló első fele - képekkel!!

péntek délután tehát elindultam a kocsiért a Hertz-hez, mindössze egy megbeszélésről kellett kijönnöm hozzá, nincs gond.. egyébként annyira tényleg nem bántam.. :) irány tehát a kölcsönző, hogy felvegyem a 4/5 ajtós, manuális, dízel, klímával szerelt, kompakt Ford Focus (apró betűvel: vagy hasonló) gépjárművet. a műhelybe érkezvén meglepően szegényes kínálat fogadott, de gondoltam, az enyémet jól eldugták valahova.. nem tették.. a 4/5 ajtós dízeles Ford Focus átlényegült számomra egy 3 ajtós, benzines Opel (akarom mondani Vauxhall) Astrává.. "De legalább sport változat!!" - így az alkalmazott.. szuper, úgyis be akartam nevezni a csajokkal egy utcai gyorsulási versenyre.. :) egy darabig próbáltam erősködni, hogy ez bizony marhára nem 4/5 ajtós, még csak nem is "vagy hasonló", de túlságosan nem hatotta meg őket.. mivel nagyobb kocsijuk nem volt a helyszínen, kegyesen felajánlották, hogy bár nem mondtam le időben, most az egyszer nem számítanak fel lemondási díjat, ha nem viszem el.. elvittem..

Szépségek

a szombat az IKEÁról, és a szenve.. jobban mondva a mérsékelt jókedvről szólt.. a kisasszonynak sem tetszett a kis méretű kocsi, valamint gyanítom az sem, hogy Andika ezúttal szeretett volna kicsit körülnézni az úton, és bátorkodott előre ülni, nem pedig egész úton a kis aprónépet boldogítani hátul. először ráadásul - miközben jómagam lejátszottam a szokásos "biztonsági öv kontra gyerekülés" harcomat - a "magyar anyósülésbe" ült be, de miután ott szembenézett vele egy kormány, viharos sebességgel átült a helyi anyósülésbe..

gyűlnek a ráncok.. :)

az utunk kellemesen telt, rádiót nem kellett kapcsolnunk, "énekelt" nekünk a mütyüri.. egészen furcsa stílusa van, valami kemény vonalas metálra hajaz.. még azért van mit csiszolni rajta. :)) mire odaértünk a svédekhez, természetesen pont elaludt. na de gond egy szál se', már dörzsöltem a tenyerem, hogy végre használatba tudjuk venni a "családosoknak" parkolókat. hát nem hogy az nem sikerült, de szinte Doverig kellett visszamennünk, hogy élére fordítva le tudjuk állítani valahogy a kocsit. ekkor még bíztam benne, hogy van valahol a közelben egy stadion, és bizonyára ott már nem volt hely, itt ráadásul ingyenes a parkolás, így mindenki letette a járművet, és gyorsan továbbállt. pont így volt.. a bejáratnál lépni sem lehetett. az áruházban már állni sem. a kis maszat kb. ekkor tért magához, és szerencsére elsőre úgy lesokkolta az elképesztő sűrűségű és sokszínű embertömeg, hogy jobbnak látta visszacsukni a szemét, így nagyjából meg tudtuk volna tölteni a kosarunkat, ha az nem egy (akkor még) szunyókáló kislánnyal lett volna tele:

a továbbiakról távirati stílusban. az apróka felébred. rájön, hogy éhes. sír. azután még jobban sír. majd még rátesz egy lapáttal. mindenki minket néz. irány etetni, Andika elrohan, az IKEA munkatársak fele pelenkázót + etetősarkot keres. 10 perc megfeszített munka eredménnyel jár. a kis drága hangos üvöltéssel fejezi ki örömét/nemtetszését. nyilván maga sem tudja, melyiket.. a szoptatós sarok foglalt. nem baj, etetünk. legalább rögtön barátkozunk is egyet. Emma nem eszik. vigyorog. amikor próbáljuk elhagyni az "éttermet", üvölt. újra "kaja", megint csak vigyorog. irány haza! a hazafelé út kicsit még hangosabb. mindenki nyugodt, engem sem zavar a hangzavar, csak néha térek át a jobb oldalra, a sok britnek meg van p.fája szembe jönni.. :) de legalább a fék és a kormánymű is jelesre vizsgázott. hazaérünk, Andikával összeesünk a testi/lelki fáradtságtól. Varga Emma vigyorog. szórakozik velünk. és még csak (ehető) porszívót sem vettünk.. soha többé kirándulás!! :)

megviselte a nap.. :))

azért szerencsére másnap egy jókora alvás és kiadós ebéd jótékony hatásaitól felbátorodva újra útra keltünk, és ezúttal már a kisasszony is áldását adta a dologra. a kocsiban evés mondjuk nem annyira tetszett neki, de a szombathoz képest határozottan egy kisangyal volt. részletek a napokban.. ;)

az (itt még) büszke apa

tour de birmingham

megvolt az első bringaút!! ;) nem ütöttem el senkit, én is viszonylag szárazon megúsztam, gyorsan beértem, szóval újra meg kellett állapítanom, hogy nincs ennél jobb módja a munkába járásnak.. részletek itt. ;)

btw tegnap újra művelődtem kicsit, ezúttal Mozartot (36. szimfónia), Saint-Saëns-t (1. a-moll csellóverseny) és Dvořákot (Csendes Fák Op. 68. és 8. G-dúr szimf.) húztak a hely szimfonikusok, ezúttal sem rosszul.. Emma sajnos ezúttal sem vállalta az egyedüllétet (pedig még a PS-t is beígértem neki.. valami nincs itt rendjén.. :)) ), így török cimborámmal látogattam ki a koncertterembe (lásd alább), aki az első "felvonást" nemes egyszerűséggel átaludta, majd a másodikon jobbnak látta meg sem jelenni.. lehet, hogy nem kenyere a klasszikus zene.. :))

jut eszembe, a múltkor Rachmaninov (1. fisz-moll zongoraverseny) és Strauss (Halál és megdicsőülés, ill. az Imígyen szóla Zarathustra) volt műsoron, utóbbinak a nyitányát egy Soproni sör reklámból vagy a 2001: Űrodüsszeia c. filmből minden bizonnyal mindenki ismeri, még ha nem is tud róla (ahogy én sem tudtam.. ;) ).

ellenben a tegnapi koncert után megismerkedtem újabb két magyarral (ezzel már háromra nőtt a helyi magyar ismerőseink száma..), úgyhogy mégis igaz a frázis: mi minden hol ott vagyunk!! ;)

nyilas misi pakkot kapott

ráadásul harminckettőt.. sajnos egyik sem veszett el, pedig néhány kevésbé fontosnak igazán lába kélhetett volna.. :) már csak abban bízom, hogy legalább annyira nem fog meglátszani ezen a lakáson ez a csillió holmi, mint amennyire nem látszott a budapestin a hiányuk.. :))

a hétvégi posztot nem feledtem, csak kicsit lassan fog a tollam.. a fene essen ezekbe az angol billentyűzetekbe.. ;)

u.i. ja, és persze holnaptól végre bringával is áttérek a bal oldalra (rossz az, aki rosszra gondol.. ;) )..

gyorsjelentés

mindenki túlélte a hétvégét, a szombatot (IKEA) nehezebben, a vasárnapot (Stratford, Shakespeare szülővá.. faluja) kicsit már könnyebben. képek még a gépen, illetve egy azért ízelítőnek alább. részletek (talán) este..

csókok

a birminghami IKEÁban akciós volt a VargaEmma - de így is nagyon drága.. :))

indul a mandula!

az alábbi gépjárművel, a szemét Hertz kiszúrta a szemünket egy "béna" háromajtóssal.. na de ha a Suziba befértünk.. ;))

óvatosan..

aki esetleg hétvégén Birmingham közelében jár,

(1) először is mindenképpen szóljon, mert jól jönne egy kis túrórudi.. :))))
(2) másrészt pedig vigyázzon az utakon és környékükön, mert újra aszfaltbetyárt fogok játszani, ráadásul ezúttal már hármasban fogjuk falni a kilomé.. mérföldeket!! ;)

kicsit átalakítottuk a Suzit..

képes beszámoló vasárnap este várható, remélem, a hírekben nem leszünk benne.. :))

u.i. ja, a gulyás zseniális lett.. szinte pincepörkölti magasságok..

jamie főz

a balsikerű húsleves után megpróbálkozom egy gulyással.. meglátjuk.. ;))

kaptok még 5 percet, aztán ide az ebédet!!! ;)

ja, és néhány kép a mai termésből:

 
hova mész, Apa?

jó hétvégét! ;)

ad kettő - képekkel

néhány képpel frissült a poszt - kicsit csaltunk, mert ezek még otthon készültek..

kedd este 7 körül érkeztünk tehát Birminghambe, gyors taxi keresés, aztán irány haza! otthon 16 fokos lakás fogadott bennünket, így a "balesetek" miatt szükséges fürdetésre (és így a vacsira) kicsit várni kellett, amit Emma nem különösebben viselt jól, és ezt hangos üvöltéssel adta tudtunkra.. kb. másfél óra alatt 20-21 fok fölé sikerült feltornáznunk a hőmérsékletet, jöhetett a zuhi és a fejedelmi vacsora, majd a horpasztás - mindkettőnk általános megdöbbenésére, ámde annál nagyobb örömére reggelig. másnap pakolás, bevásárlás, háziorvos látogatás (ez utóbbi nem volt egészen sikeres, mivel a szükséges űrlapok regisztrálása kb. 1 hetet fog igénybe venni, addig marad a türelmes várakozás), és hasonló remek időtöltések - szerencsére még hármasban, a dolgos hétköznapok csak ma vették kezdetüket..

ma reggellel bezárólag az apróka szinte végigvigyorogta az Angliában töltött időt, szóval neki is tetszik a lakás- és a környékválasztás, bár ezt gyorsan le is kopogom.. ;) úgy veszem észre, Andika szintén meg van elégedve, úgyhogy egy darabig nem költözünk - még ha az elmúlt napokban annyira meg is szerettük az ezzel járó munkálatokat (ezúton is köszönjük mindenki, főleg a Szokodi szülők segítségét!!). :) már csak egy normális méretű hűtőt, illetve minden bizonnyal egy újabb szekrényt kell beszereznünk, aztán remélhetőleg teljes lesz a luxus.

vendégségben

ja, és még egy szolgálati közlemény: tegnap este megfőztem életem első csirkehúslevesét - nem túl jó, de azért emberi fogyasztásra még éppen alkalmas eredménnyel. Andika a végén még megpróbálta megmenteni a menthetőt (valószínűleg ennek köszönhettük a "még éppen alkalmas" minőséget), de úgy tűnik, nagyon elmeszeltem valamit az elején.. :) szóval a rántottával, palacsintával, császármorzsával és a pincepörkölttel aratott osztatlan sikereim után (igazán komoly repertoár, senki nem vitathatja.. :)) ) most belefutottam egy kisebb zakóba (az a klasszik „se íze, se bűze” verzió, mintha forró vizet kanalaznál.. :) ), de természetesen nem adom fel!! különben is, hol van ez a baráti körben fel-felbukkanó, legendás "porcukorral panírozott rántott hús" vagy a "cukor helyett sóval készített almáspite" magasságaihoz képest?! ;))

kukucs! ;)

a mai napról ellenben egyelőre nem tudok beszámolni, magam is kíváncsi vagyok, hogyan boldogulnak a csajok kettesben.. illetve most jött egy friss infó Andikától: „úgy nézem, Emmának mindjárt sikerül az, amivel már napok óta próbálkozik: lenyelni az öklét..” ha sikerrel jár, egy fotót mindenképpen posztolni fogunk.. :))

a képekkel amúgy is adósak vagyunk, a hétvégén nagyszabású (már amennyire az aprónép és az idő engedi) városnézést tervezünk, úgyhogy majd kompenzálunk!

már úton

legyetek jók! ;)

Budapest - Birmingham #1

kezdjük az elején: már a hazautam is roppant kalandosra sikerült.. dec. 22én jó korán kimentem a birminghami reptérre, mondván közeleg a Karácsony, biztosan csillióan lesznek. nem voltak. alig lézengett egy-két lélek, de így legalább volt 2,5 órám elmélkedni.. azaz végül több, mint három, mivel 45 perces késéssel indultunk.. ekkor már kicsit kezdtem aggódni, hogy a néhány órával korábban Andikának küldött sms ("már a reptéren vagyok, már csak Frankfurtban lehet baj") a fején találja a szöget. a világ egyik legnagyobb repterén ráadásul (illetve lehet, hogy pont ennek köszönhetően) nincs megoldva a reptéri transzfer, így az átszálló utasoknak először "el kell hagyniuk" a repteret (útlevél ellenőrzés, vám, stb..), majd újra be kell csekkolniuk (biztonsági ellenőrzés, útlevél csekk, stb..). így aztán a csatlakokozás elérése egy lehetetlen küldetéssé vált, de mivel Tom Cruise épp’ a negyedik rész bemutatóján múlatta idejét, így nem tudott segíteni, szóval maradt a másnap reggeli csatlakozás.. a kabátomat okosan beküldtem a repülőbe még Birminghamben, szóval irány az InterCity Hotel egy szál pulóverben, mínusz 5 fokban.. áldottam az "eszemet", mondanom sem kell. éjfélre meg is volt a szállás, gyors vacsi, gyors alvás, aztán irány vissza a reptérre. szerencsére már nem volt több gond, így alig 9 órás késéssel haza is értem.

az ünnepeket - utólag visszanézve - valahogy megint sikerült kb. másfél percbe sűríteni, de hát ez már csak így van ezekket a szabadnapokkal.. Emmát azért megutaztattuk, bemutattuk mindenféle rokonoknak, szerencsére általában mi kaptuk a feketelevest - órákkal később.. :) kaja és ajándék hegyek mindenfelé, igazán nem volt okunk panaszra. közben a Szilvesztert - a nagy pakolás és a baba jótékony közreműködése végett - kis híján elmúlasztottuk, de aztán végül még (épp' hogy) éberen talált bennünket 2012, még ha 5 perc után be is rekesztettük a partit.. :)

másodikán érkeztek a költöztetők, akik az előzetes, majd kétnapos megfeszített dobozolás dacára nem nagyon voltak elégedettek, és jó néhány ruhát, dobozt, zacskót, kacatot azért még átdobozoltak, és így jutottunk el a végső darabszámig: 32 doboz plusz a bringa. mindezt természetesen roppant körültekintően, tapintatosan és tisztán végezték, így a harmadik felmosás után már kezdtek előtűnni a járólapok eredeti színei.. a szőnyeg minden bizonnyal menthetetlen.. :)

aztán jött a másnap - na nem, mintha ittunk volna előtte.. az előzetesen odakészített holmik komoly mesterséges szelekción estek át, így sikerült megállapodnunk a 6 db kisebb-nagyobb bőröndnél/táskánál, még szerencse, hogy Emma is vihetett egy-egy csomagot a gépbe, illetve a fedélzetre (legközelebb is hozzuk.. :D). irány a reptér, ahol néhány könnycsepp elcsordult, de hát ezek a búcsúzkodások már csak ilyenek.. Ferihegyen minden rendben, luxus minőségű pelenkázó, indulás előtt ki is használva. a repülőúton sikerült teleraknunk a pelust, de úgy, hogy két réteg ruha „ázott át”. minderre persze a zürichi reptér D52es kapujánál derült fény kb. 3.291 fürkésző tekintet szeme láttára, minthogy az egész reptéren nem sikerült találnunk pelenkázót - bár a transzfer legalább meg volt oldva, csodát azért mégsem várhattunk.. :)) így aztán egy „sima” peluscsere helyett teljes átöltöztetés került terítékre (mókás lehetett látni az anyaszült meztelen babát tekeregni a reptéri váró egyik bőrfotelében.. :D de élvezte a kiscsaj, legalábbis egy szava sem volt) - majd még egyszer ugyanez a repülőn Birmingham felé félúton (ekkor a stewardessek kajakészítő asztalát vetettük be).. legalább most már tudjuk, hogy mit kell tennünk, ha netalántán „szorult” helyzetbe kerülünk.. :)

folyt. köv. :)

egymás

Emma ma megfogta "egymás kezét". a részletekről Andika tud beszámolni.. :))))

együtt a banda ;)

megérkeztünk, három kalandos hónap után - és persze 15 még kalandosabb előtt - mindhárman a Szigeten, ahol az eső a "szent tehén".. :) néhány kép az útról alább, beszámoló remélhetőleg a napokban.. ;)

még Budapesten

már Anglia felett ;)