a hálózat csapdájában

angol-magyar kalandfilm.. szóval az úgy volt, hogy rendeltem magamnak internetet. november 4-én. gondoltam - lévén Angliában vagyok, ahol már a fű sem nő internetkapcsolat nélkül -, mire hazaérek, már nemhogy internetem lesz, de automatikusan le is töltődik az Így jártam anyátokkal legújabb része. esetleg a következő is. mondjuk kicsit gyanús volt, hogy már a rendelésnél elkeserítettek, hogy üvegszálas optikában ne is reménykedjek, meg amúgy is, az interneten óriási hévvel (és persze egy apró kis csillaggal) hirdetett „ingyenes beszerelés + három hónap kedvezményes tarifa” rám nem vonatkozik (helyette inkább figyelmembe ajánlották a "hármat fizet, kettőt vihet" akciójukat..). mert nincs még angol lakcímem legalább három éve (abban az időpontban már legalább 20 órája boldog bérlője voltam a lakásomnak, de ez nem olyan nagyon hatotta meg őket), és különben is, sapka sem volt rajtam. ilyen olcsó trükkökkel próbáltak csőbe húzni. sikerült nekik..

na de azért dicső és magasztos célomtól nem sikerült eltántorítaniuk, így aztán egy röpke 75 perces kedélyes diskurzust követően (jó, ebben már benne volt az automata „hívása fontos számunkra, kérjük várjon a kezelő jelentkezéséig, vagy ismételje meg hívását később” Für Elise-zel megspékelt hozzávetőlegesen 20 perces monológja is) elindult a kalandos folyamat. hazaérvén nem volt internetem, de még egy héttel később is csak egy meglehetősen hagyományos, papír alapú levelet tudtam felmutatni, amiben gratuláltak, hogy a Virgin Media ügyfelévé váltam, miáltal életem nem várt fordulatot fog venni, és soha nem látott lehetőségek nyílnak meg előttem. merthogy november 14-én aktiválni fogják az internetemet, a szükséges eszközök pedig „addigra megérkeznek.” újabb érdekes fejlemény: nem érkeztek meg..

felhívtam a futárszolgálatot, mire közölték, hogy mivel nem voltam otthon, nem tudták odaadni a kütyüt, és mivel zárható lépcsőházban vannak a postaládák, így cetlit sem tudtak hagyni. pedig állítólag megpróbálták három különböző napon is. a felvetésem, hogy igazán felhívhattak volna megadott telefonszámon, nem nagyon hatotta meg őket.. ismételt kézbesítést csak a cetlivel kérhettem volna (amit ugyebár nem kaptam meg), más címre kiszállítást még úgy sem vállalnak. nesze neked patthelyzet. azt hittem, hogy a zárható lépcsőház amúgy nem megoldhatatlannak tűnő problémája egy komoly futárcéget nem állít elháríthatatlan akadály elé, de hát tévedtem. maradt a személyes átvétel a raktárukban. megnéztem a neten, alig 6 mérföldre van tőlem a raktár, gondoltam, egy esti futás alkalmával majd útba ejtem.. így is történt.

namármost a raktár nem a belvárosban volt.. este 7kor indulás, vaksötét. egyre kevesebb lámpa, egyre több „bevándorló” – mondanom sem kell, Birminghamben a legmagasabb a bevándorlók aránya. kb. a világon. szerintem az összes azon az útvonatlon lakik.. szóval normál esetben viszonylag állandó sebességgel, esetleg kicsit lassulva szoktam futni, hát ez most nem így történt. a lámpák számával fordítottan arányosan emelkedett a sebességem.. a végén már vaksötétben futottam, még szerencse, hogy a csóva, amit magam után húztam, világított kissé.. :) rekordközeli lehetett az idő, de a telefonomat „jobb a békesség” alapon nem nagyon mertem elővenni.. végül azért gond nélkül odaértem, dráma nem történt, és egy routert kaptam a fáradozásaimért cserébe. visszafelé azért inkább maradtam a tömegközlekedésnél.. :)

ámde otthon már gond nélkül be tudtam üzemelni a netet, így aztán ezt a posztot is fel tudom tölteni.. a munkahelyemről.. :) legyetek jók!