2011. november 7., hétfő
back to reality..
..három szenzációs, ám fizikailag egy cseppet megterhelő hét után. nem volt túl jó eljönni.. :)
de kezdjük az elején. Emma rögtön az elején tisztázta, hogy ki az úr(nő) a háznál.. hiába volt megváltva a jegyem október 13-ra, hiába volt kiírva Andika 20-ra, hiába szurkolt mindenki, hogy várjon még egy napot, ő úgy gondolta, hogy már várt eleget, kívül tágasabb.. így aztán 2011. október 12-én 22:45-kor előbukkant. egy jó barát mondta, hogy ne engedjük, hogy a fejünkre nőjön a poronty. na, ez már rögtön az elején bukni látszott (azóta sincs nagyon másképp' persze.. :) ).. nekem maradt tehát a telefonos közvetítés. :) Andika egy hősként viselte a megpróbáltatásokat (amikből azért akadt néhány..), Lillus volt az őrangyala. köszi-köszi-köszi again!
másnap hazaértem, és immár testközelből is láthattam az apróságot. gyönyörű, formás baba, szerencsére nem rám ütött.. :) minden rendben volt, bár kicsit sárgulni kezdtünk, és sajnos nem az irigységtől. emiatt aztán kicsit aluszékony volt, amit rendkívül sérelmeztünk, szinte vártuk, hogy üvöltsön végre egy kicsit. talán mondanom sem kell, azóta nem nagyon történt ilyesmi.. :) vasárnap indult az igazi kaland, hármasban a Németvölgyin. az első este nem aludtunk, de "biztos csak a környezetváltás teszi." második este sem, de "biztos csak a front miatt." harmadik este sem, ahogy leginkább azóta sem nagyon. az "ürügyek" már rég elfogytak. :) sajnos hasfájós a baba, így aztán az éjszakák nagyrésze nem telt/telik csendesen, de a gyerekorvos megnyugtató szavai nyomán nem volt több kérdésünk: "két-három hónapos korukra általában kinövik." nappal azért vannak jó pillanataink, olyankor imádnivaló a csöppség, néha még egy-egy mosolyt is elenged, nyilván csak véletlenül.
kéthetesen elkezdtünk sétálni, csillió ruhába bugyolálva, épp' csak a szeme látszott ki. persze az is feleslegesen, ugyanis amint elindult a babakocsi, az 1 perccel azelőtt még üvöltő kisördög egy pillanat alatt mély álomba zuhant. lehet, hogy ez lenne a megoldás éjszakánként is, de hajnali kettőkor az utcára rohangálni még nyáron sem lenne egyszerű, hát még ha kint a jegesmedvék rohangálnak.. közben voltunk babafotózáson is, szerencsére rajtam kívül senki sem adta fel a dolgot 4 óra üvöltés után, így az ötödikbe fordulva Emma "elájult", és sikerült készíteni néhány remek fotót. a posztot övező képeket elnézve egyértelműen kijelenthetem, hogy megérte nem feladni.. ;)
sajnos három hét után én visszatértem Birminghambe, a csajok pedig maradtak otthon az egyik nagymamával kiegészülve. Emma szerencsére (sajnos? :) ) nem nagyon érzi a hiányomat, továbbra is "csak" a hasa kínozza rendszeresen. az első ruhákat már kezdjük kinőni (azért a születése óta felszedett 60 deka magáért beszél.. :) ), fürödni sem utálunk már annyira, a beharangozott két/három hónap is közeledik (mire kiérnek a csajok, egy kisangyal lesz.. :) ), úgyhogy azért megleszünk valahogy.. addig is marad (számomra legalábbis) a skype és persze néhány látogatás..
legyetek jók!
E&A&I ;)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Istikém, amikor először láttam ezeket a képeket azt hittem, hogy Anne Geddes (http://www.annegeddes.com/) képek, de most ahogy olvasom a bejegyzésedet látom csak, hogy ő a Ti gyönyörű Emma babátok...! GRATULÁLOK!!! :)
VálaszTörlésAnnyira, de annyira jó képek, ettől csak a valóságban gyönyörűbb! Érdemes volt kikínlódni!
VálaszTörlés