német piac

a minap újra kinéztem a Birminghamben kissé zavarba ejtő nevű Deutscher Marktra, hogy kipróbáljam a helyi specialitást, a forralt sört, de aztán megint csak bor lett belőle.. de legalább kénytelen leszek újra próbára tenni a bátorságomat, a következő alkalommal talán nem mondok csődöt.. :)

szóval újra itt vagyok a vaskalaposoknál, és egy villámlátogatás kivételével már csak a lányokért fogok hazamenni egy darabig.. izgalmas lesz a Kisördöggel nagymamák és barátok nélkül, ráadásul munka mellett.. de hát sokan túléltek már hasonlót, miért pont mi ne tennénk.. :)

a birminghami Hütték ;)

a visszaút egyébként az előzetes várakozásokkal ellentétben sokkal zökkenőmentesebb volt, mint legutóbb (lásd még az "egy ing, két pulóver, egy zakó és egy kabát" részletet egy korábbi posztban). ezúttal a hazai fapadossal jöttem - Lutonba. onnan busz Milton Keynes-be, majd vonat Birminghambe. végül újra busz a lakásig. az átszállásokra 25, 10, majd végül 5 perc.. szóval ha valami késik, borul a dominó.. de nem késett, nem borult, és (kétszer futólépésben bár, de) mindent gond nélkül elértem.

illetve az egyik közelről

tegnap ismét megcsillogtattam labdarúgó(nem)tudásomat, ismét nagypályán. a legutóbbi súlyos fiaskó (1-6) után most viszont ezúttal fényes diadal (2-1) részese voltam a helyi KPMG ellen. természetesen ismét húzóember voltam, bár a húzás irányáról megoszlottak a vélemények.. :) a betonhátvéd hálás szerepköre jutott osztályrészemül, ahol villogni nem annyira, ámde nagyot bakizni egész könnyen lehet. szerencsére ilyesmi nem történt. és ilyesmi sem.. :) ellenben van egy új becenevem.. minthogy meccs közben néha egészen hasznos kommunikálni, ámbátor az "Istvan" kicsit nehezen jött az angol (illetőségű) kollégák szájára, így aztán maradtam "Ish".

és néhány további hír távirati stílusban. Zoli sajnos újra lesérült, úgyhogy egy darabig megint porosodni fog a WBA sál.. úgy tűnik, csak a mi kedvünkért játszott egyet, aztán inkább jobbnak látta megint pihenni kicsit (ezúton is elnézést a rosszmájú tréfáért..), és inkább a második poronty nevelésével lesz elfoglalva. ellenben szombaton Villa-MU. aztán irány London, Marcival meghódítjuk az éjszakát, másnap pedig a wimbledoni gyepet. ha nem is a pályáét, ha nem is ütővel, de azért ellátogatunk Roger legfényesebb sikereinek helyszínére.

minden jókat, már csak 23 nap van Karácsonyig! ;)

szundi

a meccs embere

az ugyebár már a tévében is látszott, hogy a magyar "labdarúgás" szó viszonylag hűen visszaadja az angol "football" szó magyar értelmét. adott egy 'labda', amibe mindenki bele'rúg' egyet olyan irányba, amerre éppen áll. lehetőleg minél inkább ész nélkül. vagy ahogy apósom egy korábbi edzője találóan megfogalmazta: "Uraim, maguk csak p.csánrúgják a labdát, aztán futnak utána.." szóval van, ahol ezek a dolgok máshogy működnek.

rögtön az elején furcsa meglepetések értek bennünket.. az milyen, hogy a helyi BKV-n van külön "meccsjegy", ami történetesen olcsóbb, mint a hagyományos? és amikor kértünk négy jegyet, 2,8ért darabját, akkor a kaller "lekerekítette" 10re. a beszélgetés során kiderült, hogy valójában Gera kedvéért jöttünk, mire egy ad hoc utastárs elővett a táskájából egy Gera által dedikált képet, és odaadta ajándékba.. értetlenül álltunk a történtek előtt.. :)

a villamosról leszállván egy egész komoly tömeg kellős közepén találtuk magunkat (mindez a kezdés előtt kb. 1,5 órával), akik - ha nem is feltétlen józanul, de - kulturáltan haladtak a stadion felé.. hőzöngés, egymás fenyegetése, ad absurdum verekedés sehol..

a "bódé"

a stadion mellett egy kis szurkolói bolt, ahol megfizethető áron lehet venni sálakat, bögréket, naptárakat, tollakat, csillió egyéb szuvenírt, és persze melegítőket vagy mezeket, amiket a helyszínen, azonnal feliratoztatni is lehet. mintegy 50 méterrel odébb található "a" szurkolói bolt, alig 6-800 négyzetméteres alapterülettel, elképzelhetetlenül nagy választékkal, kicsivel még annál is több vevővel. a kínálat sokszínűségét talán Zsombi ragadta meg a legfrappánsabban: "vazze, ez kemény, még a végén gumikacsát is találunk.." találtunk.

és a "pláza" :)

a stadion elképesztő, igaz, hogy 3 éve lett felújítva. így könnyű (járt valaki mostanában a győri ETO Parkban? :) ).. tiszta, kulturált, kerítések nélkül. az első sor 1,5 méterre a pályától. 26.484 férőhely. itt fontos megjegyezni, hogy két angol kiscsapatról, már-már kiesési rangadóról volt szó - elnézést a WBA és BW rajongóktól.. a meccsen 26.484 ember (már egy hete elkelt az összes jegy). szurkol, énekel, tapsol, elképesztő hangulatot teremt. köztük 4-5 éves gyerekek és 80 éves nagypapák. nem öljük egymást, a bíróra is csak néha-néha haragszunk.. :) és akkor még el sem kezdődött a játék.. mert hát mégiscsak azért jöttünk..

Daddy és a spori.. ;)

a körülmények mellett ez sem nagyon hasonlít az otthoni megfelelőjére. ismét hangsúlyoznám, hogy alsóházi csapatokról van szó, mindazonáltal a labda nem pattog el, tudunk passzolni akár 2-3 méternél messzebbre is, van elképzelés a játékban, és végül óriási a hajtás. nem kell ehhez C. Ronaldonak (na jó, Messinek :) ) lenni, és mégis majd' 30e embert lehet kicsalogatni a meccsre. megkockáztatom, hogy kb. 2x ennyi is simán kijött volna..

Zoli majdnem felismerhető.. :)

végül azért mégis büszkék lehettünk kicsit a magyar focira. furcsa volt hallani, hogy Gera volt az, akinek a nevét a legnagyobb üdvrivalgás fogadta.. főleg azok után, hogy a tavalyi szezon nem sikerült túlságosan fényesen (főleg a lezárás..), és a WBA-ban sem volt mostanában sok normális labdaérintése (ne legyünk igazságtalanok: két hete tért vissza egy hosszabb sérülésből).. ámde megneszelhette, hogy (szinte) csak miatta jöttünk ki, mert szombaton zseniálisan osztogatott, alig-alig hibázott, leosztott egy gólpasszt, és végigfutotta a meccset.. meg is kapta a "meccs embere" címet.. ;)

két hét múlva Aston Villa - MU a Villa Parkban. sajnos magyar játékos nélkül, de immár 43e néző előtt. ideje megkezdeni a felzárkózást, nem igaz, Tibi? ;)

wba

a hétvége számokban: négy barát, három éjszaka, 2-1.. zseniális volt, köszi Srácok! ;)

karácsonyi vásár - november 18-án..

share..

.. and collaborate

kicsit németeztünk is néha

irány West Bromwich

a magyar mag..

.. immár felruházva.

a meccs emberei

lelkes szurkolók

Apa, kezdődik!

házibuli - megfáradva bár..

u.i.: a meccs embere: Zoltan Gera

négy testőr

a Srácok megjöttek.. még tegnap.. gond nélkül vettük az első éjszakát, és a szomszédok még csak rendőrt sem hívtak.. sikersztorinak indul a dolog.. :) ma este megmutatjuk valamelyik helyi pub törzsközönségének, hogyan mulat a magyar, holnap Gera vállal egy ötöst, és teljes lesz a boldogságunk. este lefojtjuk az egészet egy multikulti házibulival. képek + részletesebb beszámoló később.. jó hétvégét! ;))

a hálózat csapdájában

angol-magyar kalandfilm.. szóval az úgy volt, hogy rendeltem magamnak internetet. november 4-én. gondoltam - lévén Angliában vagyok, ahol már a fű sem nő internetkapcsolat nélkül -, mire hazaérek, már nemhogy internetem lesz, de automatikusan le is töltődik az Így jártam anyátokkal legújabb része. esetleg a következő is. mondjuk kicsit gyanús volt, hogy már a rendelésnél elkeserítettek, hogy üvegszálas optikában ne is reménykedjek, meg amúgy is, az interneten óriási hévvel (és persze egy apró kis csillaggal) hirdetett „ingyenes beszerelés + három hónap kedvezményes tarifa” rám nem vonatkozik (helyette inkább figyelmembe ajánlották a "hármat fizet, kettőt vihet" akciójukat..). mert nincs még angol lakcímem legalább három éve (abban az időpontban már legalább 20 órája boldog bérlője voltam a lakásomnak, de ez nem olyan nagyon hatotta meg őket), és különben is, sapka sem volt rajtam. ilyen olcsó trükkökkel próbáltak csőbe húzni. sikerült nekik..

na de azért dicső és magasztos célomtól nem sikerült eltántorítaniuk, így aztán egy röpke 75 perces kedélyes diskurzust követően (jó, ebben már benne volt az automata „hívása fontos számunkra, kérjük várjon a kezelő jelentkezéséig, vagy ismételje meg hívását később” Für Elise-zel megspékelt hozzávetőlegesen 20 perces monológja is) elindult a kalandos folyamat. hazaérvén nem volt internetem, de még egy héttel később is csak egy meglehetősen hagyományos, papír alapú levelet tudtam felmutatni, amiben gratuláltak, hogy a Virgin Media ügyfelévé váltam, miáltal életem nem várt fordulatot fog venni, és soha nem látott lehetőségek nyílnak meg előttem. merthogy november 14-én aktiválni fogják az internetemet, a szükséges eszközök pedig „addigra megérkeznek.” újabb érdekes fejlemény: nem érkeztek meg..

felhívtam a futárszolgálatot, mire közölték, hogy mivel nem voltam otthon, nem tudták odaadni a kütyüt, és mivel zárható lépcsőházban vannak a postaládák, így cetlit sem tudtak hagyni. pedig állítólag megpróbálták három különböző napon is. a felvetésem, hogy igazán felhívhattak volna megadott telefonszámon, nem nagyon hatotta meg őket.. ismételt kézbesítést csak a cetlivel kérhettem volna (amit ugyebár nem kaptam meg), más címre kiszállítást még úgy sem vállalnak. nesze neked patthelyzet. azt hittem, hogy a zárható lépcsőház amúgy nem megoldhatatlannak tűnő problémája egy komoly futárcéget nem állít elháríthatatlan akadály elé, de hát tévedtem. maradt a személyes átvétel a raktárukban. megnéztem a neten, alig 6 mérföldre van tőlem a raktár, gondoltam, egy esti futás alkalmával majd útba ejtem.. így is történt.

namármost a raktár nem a belvárosban volt.. este 7kor indulás, vaksötét. egyre kevesebb lámpa, egyre több „bevándorló” – mondanom sem kell, Birminghamben a legmagasabb a bevándorlók aránya. kb. a világon. szerintem az összes azon az útvonatlon lakik.. szóval normál esetben viszonylag állandó sebességgel, esetleg kicsit lassulva szoktam futni, hát ez most nem így történt. a lámpák számával fordítottan arányosan emelkedett a sebességem.. a végén már vaksötétben futottam, még szerencse, hogy a csóva, amit magam után húztam, világított kissé.. :) rekordközeli lehetett az idő, de a telefonomat „jobb a békesség” alapon nem nagyon mertem elővenni.. végül azért gond nélkül odaértem, dráma nem történt, és egy routert kaptam a fáradozásaimért cserébe. visszafelé azért inkább maradtam a tömegközlekedésnél.. :)

ámde otthon már gond nélkül be tudtam üzemelni a netet, így aztán ezt a posztot is fel tudom tölteni.. a munkahelyemről.. :) legyetek jók!

van netem ;)

néhány pihenéssel töltött este/éjszaka után visszatértem a világháló térképére, még ha nem is volt túlságosan zökkenőmentes a dolog.. :) kapcsolódó poszt hamarosan, addig is egy kis (Em)móka:

és egy kis zenei aláfestés:

itt van az ősz..

eltelt egy újabb hét, és már majdnem van internetem.. helyesebben már lennie kéne'.. na mindegy, itt sincs kolbászból a kerítés. talán a srácokkal együtt az is megérkezik. mert hamarosan itt az első küldöttség!! ;))

a jegyek viszont megvannak, úgyhogy néhány nap múlva megnézzük Gerát és aranylábú társait a nem kevésbé botlábúakkal megtűzdelt Bolton ellen (szigorúan angol viszonylatban, azért bármelyik magyar "élcsapatot" simán verné csak a középpálya).. Zoli a múlt héten sziporkázott az Arsenal ellen (0-3), majd Lichtenstein fiait tanította móresre (5-0), szóval bízzunk benne, hogy újabb sérülés nélkül sikerül abszolválnia a következő 6 napot, és akkor a helyszínen szurkolhatunk neki. a "Gera a király" lepedő már készül.. ;)

ma egyébként olyan dolog történt, ami az elmúlt 10 napban egyszer sem: 2 órán keresztül egyetlen csepp eső sem esett. aztán annyira belejött a buliba az időjárás, hogy ezt megtoldotta még vagy 4-gyel. szóval a nyakamba is vettem a környéket. találtam egy remek futóösvényt (már amennyiben létezik egyáltalán ez a szó.. :) ), megnéztem a helyi templomot (szigorúan csak kívülről), láttam néhány remek parkot és persze csillió sárga levelet. képek alább, fentebb, mindenfelé..

a "futóösvény" :)

jut eszembe, tegnap voltam moziban. a Fertőzésről sajnos lemaradtam, így maradt a Rumnapló. (annyira) nem volt rossz ötlet.. :) még volt kb. 1 óra a kezdésig, de gondoltam, beállok a sorba, hogy jó helyre kapjak jegyet. mint később kiderült, az nem helyre szól.. nem baj, gondoltam felmegyek, hogy jó helyre ülhessek, ami sikerült is. az más kérdés, hogy egy órát ültem a moziteremben a síri csendben, hogy megelőzzem azt a 10 embert, aki még beült a filmre. érdemes volt.. az átlagéletkor mellesleg nem érte el a 20 évet, a sok tinilány biztosan nem Johnny Depp két szép szeméért jött.. :) a film egyébként egyszer simán nézhető, leginkább mondjuk DVD-ről (esetleg letöltve, ejnye-bejnye..). amolyan életkép az újságírói pályafutását Puerto Ricoban levezetni készülő Deppről. a hely zseniálisnak tűnik, meg is nézem, hol is van a helyi PwC.. ;) 

alább még néhány kép a helyi őszről, plusz ráadásként egy az angol árakról.. ilyen acélos forint mellett különösen óvatosnak kell lenni..:

365 rongy egy kutyasz.rért?! :)

fapados

az elválástól eltekintve sem volt teljesen zökkenőmentes a visszatérésem, ugyanis a Ryanairrel jöttem. az csak egy dolog, hogy az eredetileg 35,99 euróért „hirdetett” jegy rögtön megdrágult 6 euróval, mikor kiderült, hogy kártyával fogok fizetni (máshogy nem lehet..), majd újabb 6 eurót kértek az online check-in lehetőségéért (félreértés ne essék, ez is kötelező.. :) ). ekkor ugyebár 47,99 eurónál tartottunk, erre jött rá 15 euró a feladni tervezett 15 kilós bőrönd szállításáért. a 36 helyett rögtön 63-nál kötöttünk ki tehát. ámde megpróbáltatásaimnak még korántsem volt vége.. :) Pozsonyba érvén kiderült ugyanis, hogy a bőröndöm egy cseppet túlsúlyos, 19,7 kg-ot mázsáltak.. bármilyen szépen is kérleltem a helyi erőket, nem nagyon akartak engedni a negyvenny.. tizenötből. a helyszín ismeretében bizonyára az útlevelemben a „nemzetiség” mellett szereplő adat sem segített sokat.. egyébként nem vagyok igazságos, mert ellenségeskedésnek nyoma sem volt, roppant előzékenyen és nyájasan mosolyogva közölték, hogy „nincs itt semmi gond, de a túlsúlynak ára van, kg-onként 20 euró.” ahogy számolom, ebben a pillanatban 163 eurónál jártunk a kezdeti 36 helyett, ami viszont nekem nem tetszett olyan nagyon, így aztán elővettem a jó öreg, magyaros rafinériámat, egyúttal néhány ruhadarabot a bőröndből..

szóval így történt, hogy a repülőre felszálláskor (az egyébként ilyenkor szokásos ruhadarabokon kívül) volt rajtam 2 öv, 1 póló, 1 ing, két pulóver, egy zakó és egy kabát, ez utóbbi zsebeiben pedig 1 fényképezőgép, 1 könyv, 1 ekönyv olvasó és két PS3 kontroller. de legalább - a légikisasszonyok megenyhült szívének is köszönhetően - 15,1 kg-mal fel tudtam adni a bőröndömet. gondoltam, hogy kicsit viccelődök velük „ezen a 10 dekán már ne múljon, szívesen felveszek még egy pár zoknit..” - de aztán jobbnak láttam eliszkolni a helyszínről. ráadásul így a megfázás sem fenyegetett, úgyhogy mindez csak „értem volt..” :D

ellenben Birminghamben már minden ment, mint a karikacsapás, átvettem a lakás kulcsait, be is tudtam költözni, lassan átíródnak a nevemre a közművek, illetve megérkezik a net is.. a környék továbbra is tetszik (remek futóterep!! ;) ), csillió buszmegálló a közelben (de gyalog sem elérhetetlen a belváros..), szóval gond egy szál se’.. egyelőre mondjuk ágyneműm nincs, úgyhogy marad a hálózsák.. :)

holnap egy kis londoni kiruccanás következik, valami konferenciára vagyok hivatalos sokadmagammal egyetemben, ami ráadásul kétnapos, úgyhogy lesz egy újabb estém Londonban valami frankó szállodában.. azért be kell valljam, szívesen elcserélném egy kicsi, budapesti, gyereksírástól hangos lakásban töltött éjszakára.. gondolom, Andika máshogy nyilatkozna erről.. :D

minden jókat, hamarosan jönnek a képek is, de nem nagyon kattogtatok, már csak azért sem, mert az "okosabbik" gép otthon maradt Emma jobb pillanatait megörökítendő..

back to reality..

..három szenzációs, ám fizikailag egy cseppet megterhelő hét után. nem volt túl jó eljönni.. :)

de kezdjük az elején. Emma rögtön az elején tisztázta, hogy ki az úr(nő) a háznál.. hiába volt megváltva a jegyem október 13-ra, hiába volt kiírva Andika 20-ra, hiába szurkolt mindenki, hogy várjon még egy napot, ő úgy gondolta, hogy már várt eleget, kívül tágasabb.. így aztán 2011. október 12-én 22:45-kor előbukkant. egy jó barát mondta, hogy ne engedjük, hogy a fejünkre nőjön a poronty. na, ez már rögtön az elején bukni látszott (azóta sincs nagyon másképp' persze.. :) ).. nekem maradt tehát a telefonos közvetítés. :) Andika egy hősként viselte a megpróbáltatásokat (amikből azért akadt néhány..), Lillus volt az őrangyala. köszi-köszi-köszi again!

másnap hazaértem, és immár testközelből is láthattam az apróságot. gyönyörű, formás baba, szerencsére nem rám ütött.. :) minden rendben volt, bár kicsit sárgulni kezdtünk, és sajnos nem az irigységtől. emiatt aztán kicsit aluszékony volt, amit rendkívül sérelmeztünk, szinte vártuk, hogy üvöltsön végre egy kicsit. talán mondanom sem kell, azóta nem nagyon történt ilyesmi.. :) vasárnap indult az igazi kaland, hármasban a Németvölgyin. az első este nem aludtunk, de "biztos csak a környezetváltás teszi." második este sem, de "biztos csak a front miatt." harmadik este sem, ahogy leginkább azóta sem nagyon. az "ürügyek" már rég elfogytak. :) sajnos hasfájós a baba, így aztán az éjszakák nagyrésze nem telt/telik csendesen, de a gyerekorvos megnyugtató szavai nyomán nem volt több kérdésünk: "két-három hónapos korukra általában kinövik." nappal azért vannak jó pillanataink, olyankor imádnivaló a csöppség, néha még egy-egy mosolyt is elenged, nyilván csak véletlenül.

kéthetesen elkezdtünk sétálni, csillió ruhába bugyolálva, épp' csak a szeme látszott ki. persze az is feleslegesen, ugyanis amint elindult a babakocsi, az 1 perccel azelőtt még üvöltő kisördög egy pillanat alatt mély álomba zuhant. lehet, hogy ez lenne a megoldás éjszakánként is, de hajnali kettőkor az utcára rohangálni még nyáron sem lenne egyszerű, hát még ha kint a jegesmedvék rohangálnak.. közben voltunk babafotózáson is, szerencsére rajtam kívül senki sem adta fel a dolgot 4 óra üvöltés után, így az ötödikbe fordulva Emma "elájult", és sikerült készíteni néhány remek fotót. a posztot övező képeket elnézve egyértelműen kijelenthetem, hogy megérte nem feladni.. ;)

sajnos három hét után én visszatértem Birminghambe, a csajok pedig maradtak otthon az egyik nagymamával kiegészülve. Emma szerencsére (sajnos? :) ) nem nagyon érzi a hiányomat, továbbra is "csak" a hasa kínozza rendszeresen. az első ruhákat már kezdjük kinőni (azért a születése óta felszedett 60 deka magáért beszél.. :) ), fürödni sem utálunk már annyira, a beharangozott két/három hónap is közeledik (mire kiérnek a csajok, egy kisangyal lesz.. :) ), úgyhogy azért megleszünk valahogy.. addig is marad (számomra legalábbis) a skype és persze néhány látogatás..

legyetek jók!

E&A&I ;)

Lilliput

összefoglaló post + a legújabb fejlemények holnap.. ;)