történt ugyebár, hogy 2011. október 12-én megérkezett közénk egy apró, ámde annál nagyobb akarattal és hanggal megáldott manó, Emma. azóta kiköltözött Angliába, megjárta Skóciát, Wales-et és az olimpiát is, megérkeztek az első fogak, lépések, majd szavak is - és eltelt egy év. nem is telt, inkább repült. tényleg mintha tegnap lett volna, amikor először a kezünkbe fogtuk, és halvány lila gőzünk sem nagyon volt, hogy mit kell vele csinálni. sokkal jobban mondjuk egy év után sem értünk ehhez a bonyolult kis szerkezethez, de legalább ő már jobban kezeli a nyavalyáinkat.. :) az akarata és a hangja persze csak erősödött - vagyis nem is kérdés, ki a főnök. próbálunk azért ez ellen ágálni néha, de erőfeszítéseinket egészen ritkán koronázza siker. csak húzzuk ki valahogy az oviig, ott majd talán megnevelik a haverek. :)
12 hónap képekben
az első szülinap szabadsággal, zöldbabpusztítással, tortával, gyertyával és lufival telt. megtoldottam a hétvégét egy nappal, és megpróbáltam felügyelni a lakás szétbontását, miközben anya kemény fába vágta fejszéjét: szülinapi tortát sütött a kis bajkeverőnek. hamar rá kellett jönnöm, hogy az óvónői szakma a világ legnehezebbjeinek egyike, így aztán maradt a titkos fegyver: a zöldbab. a trükk roppant egyszerű: egy szál főtt zöldbabot nyomunk Emma mancsába, aki a lakásban fel, s alá sétálgatva, a zöldbabbal kedélyes diskurzust folytatva befalatozza azt - és persze jön a következőért.
a zöldbabok réme
így nyertünk néhány percet, úgyhogy el tudtuk készíteni a tortát. ámde - minthogy zöldbabbal már degeszre ette magát - az különösebben nem hozta lázba, de legalább kidekorálta banánnal a nappali különböző pontjait (a kanapé, a tévé, a könyvespolc, a fal és a fűtőtest sem maradt ki a buliból - azóta is rendszeresen érezzük a sült banán illatát..).
a már megcsócsált torta
pihenésként beugrottunk a belvárosba, hogy mi szülők jól megünnepeljük egymást egy jó étteremben (Jamie’s Italian). Emma kicsit zokon vette, hogy szülinaposként ő még csak nem is rendelhetett, de hát nincs mese; farkastörvények uralkodnak.. ebéd után megkergettünk néhány galambot a főtéren, és irány haza.
Emma Jamie-nél
másnap megpróbáltuk kipihenni az előző nap és az éjszakai fogvárás fáradalmait, újra csak kevés sikerrel. szerencsére (lásd később) az aznapra tervezett Botanikus Kert-látogatós terveinket elmosta az eső, úgyhogy maradt a zöldbab, a Kisvakond, a tangó, na és persze a lovaglás apa hátán. ha jobban belegondolok, már értem, miért megy jól a futás az elmúlt hónapokban.. :) vasárnap viszont már kegyesek voltak hozzánk az égiek, így el tudtunk látogatni végre a birminghami Botanikus Kertbe, ahol a zseniális időjárás és környezet mellett egy zenekar fogadott bennünket szenzációs jazz és blues zenével.
kicsit még álmosan..
és valamivel már élénkebben :)
mint később kiderült, ez a program egész nyáron várt volna bennünket vasárnaponként, ami azért egy kicsit bosszantóan hatott.. nem mintha olyan sokat unatkoztunk volna az elmúlt 10 hónapban, de mégis.. Emma rohangált a gyerekek és labdáik után, táncolt a zenére, esett-kelt a fűben, gazolt kicsit és gyűjtött néhány levelet is - szóval az igazi szülinapi ajándéka végül két napot váratott magára. :)
a Botanikus Kert
szokás szerint néhány képpel búcsúzunk, szép hetet mindenkinek! ;)
őszi séta
nem is tudtam, hogy Teddy már utcát is kapott..
Varga család a fűben
a bokor sokkal érdekesebb.. :)
Köszönjük a sok képet és a beszámolót jó volt nagyon! Emma tündéri és Ti nagyon ügyes szülők vagytok, én már csak tudom!
VálaszTörlés