Ködös Albion 11-13: Darwin

tudja esetleg valaki, hogy honnan származik a fent említett (és lent látható) úriember? azon túl, hogy Angliából persze.. a megoldás egy angol kisváros, amelyik (sajnos? szerencsére?) nem csinált ebből akkora hírverést, mint pl. Shakespeare szülővárosa. mindez annyira igaz, hogy még csak egy Darwin múzeum sincs a városban - ez mondjuk azért már furcsa egy kicsit. szobor azért persze akad.. ;)

az evolúció atyja

tehát ahogy azt már néhányszor beharangoztam, néhány hete ellátogattunk a (számomra legalábbis addig) ismeretlen angol kisvárosba, Shrewsbury-be. a választásunk teljesen véletlenül esett rá: kocsi híján egy közeli, vonattal jól megközelíthető helyet kerestünk, ami viszonylag nagy betűkkel van írva a Google Maps-en.. :). szóba jöhetett Worcester (az angolul tudóknak az érdekesség kedvéért: kiejtve „vuszter” :)) ), a kiejtve hasonlóképpen vicces Leicester („leszter”), Derby, Stroke-on-Trent és Shrewsbury. megkérdeztük a családfőt (nevezett: Emma), aki az utóbbi mellett döntött..

viszonylag zökkenőmentesen ment az út, eltekintve attól a baklövéstől, hogy kb. félúton megengedtük a kisördögnek, hogy leszálljon a székről, így onnantól kezdve nem volt hajlandó újra leülni. tekintve, hogy a vonat nem nyílegyenes pályán, egyenletes sebességgel cserkészi be a várost, helyenként ez komoly kihívásokkal szembesítette Emmát - és így persze bennünket. ellenben minden második utassal kokettálni kezdett, így gyorsan tisztes rajongótáborra tett szert. mi szülők már kevésbé, főleg, miután a tömött vonaton elkezdtük fennhangon bíztatni, hogy „adj puszit a Bencinek! puszi! puszi! puszi!” - ezt szintén csak az angolosok értik igazán. :)

itt még rend volt..

a 90e fős kisváros állomása. vö. a Délivel :)

a turistának álcázott légvédelmi elhárító kicsit megpihent a padon

az állomásról kilépve rögtön a város középkori vára fogadott bennünket, amit néhány légvédelmi ágyút leküzdve meg is rohamoztunk. a várkertben Emma szerepvállalását gyakorlatilag a teljes virágállomány bánta, kivéve azon szerencséseket, amelyeket 80 cm-nél magasabbra helyezett cseréppel áldott meg a sors. az álnok virágok lebüntetése után futottunk néhány kört, és - még a gondnok feltűnése előtt - jobbnak láttuk továbbállni.

reszkessetek virágok!!

szerencsére (avagy a fent is megfigyelhető, rendkívül jól képzett és felszerelt légvédelemnek köszönhetően) a második világháború viszontagságai elkerülték a várost (avagy Birminghamnél kifulladt a Luftwaffe), így szinte minden eredeti valójában pompázott. templomok, faszerkezetes házak, egyéb 18-19. századi épületek tömkelege, és minthogy kb. egy óránk volt az egészre, így be kell valljam, még jómagam is élveztem :). kisebb szépséghiba azért volt, minthogy a patinás helyi lokálban a konyha ideiglenesen bemondta az unalmast, de hát - ahogy azt mondani szoktam - nagyobb bajunk ne legyen.

visszafelé Emma maratoni gyaloglásba kezdett, és a vasútra vezető mintegy 300-350 métert gyalogszerrel tette meg. sebességben talán nem voltunk a legjobbak között, de végig nagy sikert aratott a botladozó pernahajder.

zárásként - szokás szerint - néhány kép (nagyrészt) kommentár nélkül, illetve - az első gondolatokhoz visszakanyarodva - egy költői kérdés: ki tudja, hogy hol kezdte egyetemi tanulmányait a derék angol természettudós? csak nem a másik legszebb brit városban, ahol jártunk már korábban? :)