pure

sex & tax

az angol pwc egyik adós fejének mai üzenete: "a szex és az adók kapcsolata nyilvánvaló: minél több időt időt tölt az ember fiatalon az előbbi maximalizálásával, felnőve annál többet az utóbbi minimalizálásával"

már csak ezért a bölcseletért érdemes volt kijönnöm.. :)

magyar est..

.. Birminghamben, a menü:

- pincepörkölt
- fűszeres csirkefalatok
- tócsni
- saláta

- 1-1 üveg Takler, Szeremley és Vylyan
- 1-1 üveg Agárdi bodza-, valamint Simontornya-derékhegyi fügepálinka

- vaníliás karika, pilóta keksz

egy jó hajrával még ide lehet érni.. :)

home, sweet..

nemrégiben ismét hazalátogattunk rövid időre, hogy kicsit enyhítsünk a nagyszülők e(mma)lvonási tünetein, feltankoljunk kolbásszal, túró rudival, vaníliás karikával és egyéb hazai mannákkal, és persze hogy megünnepeljük október 23-át. ez utóbbi végül nem sikerült, de a híreket olvasva ezzel így volt még vagy 10 millió ember az országban.. :)

a politikai felhangból ennyi talán elég is volt, ahogy egyébként a ryanairből is. bár sajnos tőlük nem fogunk szabadulni még néhány hónapig. :( nevezett bagásnak (bocsánat) ismét sikerült bebizonyítania, hogy ők a világ legrosszabb, legszemetebb, legutolsó légitársasága. történt ugyanis, hogy miután összetörték a babakocsinkat, sikerült annyit hozzáfűzniük a sztorihoz, hogy "mi a poggyászkárokért bizony nem vállaljuk a felelősséget - de hiszen ez benne van az apró betűs részben.." épp csak hogy le nem köptek minket, mert szólni mertünk.. :) olyanokon már lamentálni sem nagyon érdemes, hogy a 10 fontért hirdetett jegyből hogy lesz hirtelen 50 (plusz pénz az online csekkolásért - bár máshogy nem lehet, plusz pénz a bankkártyás fizetésért - bár máshogy nem lehet, plusz pénz a csomagokért, stb.), hogy miért drágább a csecsemőjegy a felnőttjegynél (pedig külön helyet sem foglal a baba, felnőttjegyet persze nem lehet venni neki), hogy "Európa legpontosabb légitársasága" a kb. 2 órás repülőutat 2,5 órásnak adja meg, így aztán valahogy soha nem késik :)), stb. szóval aki teheti, kerülje el őket messziről. mi sajnos nem tudjuk.. :)

az otthonlét egyébként szokás szerint zseniálisan telt, szombaton fallabdáztam egyet (ami végre egész jól ment), voltam egy házibuliban (köszi Eszter! ;) ), 2x is veszettül kikaptam Activity-ben (bocs Laci! :) ) és újra meglátogattam Budapest éjszakai életét. a vasárnap ennek megfelelően "nyugodtan" telt, leszámítva persze egy végsőkig kiélezett kispályás bajnoki 2-2t. nem feltétlen voltam húzóember - az Enesei Elkeseredés FC utánpótlás csapatában mutatott tündöklésem (5 gól két meccsen, soha nem fogom elfelejteni.. az más kérdés, hogy az eredmény 2-6 és 3-5 volt.. még vmikor a 90es évek végén) óta ilyen nem nagyon történt -, de legalább öngólt nem rúgtam. :)

kedden a remek Fried-kastélyban szélesebb családi körben is megünnepeltük Emma szülinapját, csütörtökön pedig tanúi lehettünk egy eseménynek, aminek kb. másfél éve legutóbb: nem, nem győztem le Zsombit fallabdában (ez még várat magára.. :) ), még csak nem is ültünk be egy mozira (amúgy is, ilyen már történt a nyáron), egészen másról van szó: Andika megivott 0,5 deci bort!!! másnap állítólag fájt is tőle a feje - és még nem akarta elhinni, hogy én vasárnap az előző esti 1, max. 2 sörtől voltam olyan rosszul?! :))) a programot színesítette még egy kétnapos mérlegképes továbbképzés (amiből sikerült két délutánt lecsípnem - bízom benne, hogy ez semmiféle ellenőrnek nem tűnt fel), és egy Calyon búcsúbuli - ilyesmire szintén nem mostanában volt példa.. lassan Andika is visszarázódhat a régi kerékvágásba. :)

a visszaút viszonylag eseménytelenül telt - történetesen nem volt nálam babakocsi, a bőröndön meg nem volt mit összetörni. azért a tartalmát - ahogy arról már a fácsén is megemlékeztem - valaki alaposan átvizsgálta, vélhetően nem annyira biztonsági okokból, mint inkább haszonszerzési szándékkal. ellenben jóakaróm sem a 10 üveg bébiételt, sem a 3 kg mézet, sem pedig az egy üveg jóféle pálinkát (!!) nem tartotta megfelelő értéknek a reptérről történő kicsempészés kockázataihoz képest, így a kisebb bosszankodáson kívül nagyobb baj nem történt. zárható bőröndösök előnyben! ;)

a nap költői kérdése pedig, hogy a beágyazott képek közül melyik készült otthon és melyik itthon. nehezítésként össze-vissza tettem fel őket.. :)) csók

őszi séta

no comment ;)

Emma 1

néhány hetes lemaradással bár, de azért csak eljutottam az első szülinapi zsúr leírásáig. közben persze történt egy, s más, ezért szaporodott meg ilyen hirtelen a posztok száma. jó olvasgatást.. :)

történt ugyebár, hogy 2011. október 12-én megérkezett közénk egy apró, ámde annál nagyobb akarattal és hanggal megáldott manó, Emma. azóta kiköltözött Angliába, megjárta Skóciát, Wales-et és az olimpiát is, megérkeztek az első fogak, lépések, majd szavak is - és eltelt egy év. nem is telt, inkább repült. tényleg mintha tegnap lett volna, amikor először a kezünkbe fogtuk, és halvány lila gőzünk sem nagyon volt, hogy mit kell vele csinálni. sokkal jobban mondjuk egy év után sem értünk ehhez a bonyolult kis szerkezethez, de legalább ő már jobban kezeli a nyavalyáinkat.. :) az akarata és a hangja persze csak erősödött - vagyis nem is kérdés, ki a főnök. próbálunk azért ez ellen ágálni néha, de erőfeszítéseinket egészen ritkán koronázza siker. csak húzzuk ki valahogy az oviig, ott majd talán megnevelik a haverek. :)

12 hónap képekben

az első szülinap szabadsággal, zöldbabpusztítással, tortával, gyertyával és lufival telt. megtoldottam a hétvégét egy nappal, és megpróbáltam felügyelni a lakás szétbontását, miközben anya kemény fába vágta fejszéjét: szülinapi tortát sütött a kis bajkeverőnek. hamar rá kellett jönnöm, hogy az óvónői szakma a világ legnehezebbjeinek egyike, így aztán maradt a titkos fegyver: a zöldbab. a trükk roppant egyszerű: egy szál főtt zöldbabot nyomunk Emma mancsába, aki a lakásban fel, s alá sétálgatva, a zöldbabbal kedélyes diskurzust folytatva befalatozza azt - és persze jön a következőért.

a zöldbabok réme

így nyertünk néhány percet, úgyhogy el tudtuk készíteni a tortát. ámde - minthogy zöldbabbal már degeszre ette magát - az különösebben nem hozta lázba, de legalább kidekorálta banánnal a nappali különböző pontjait (a kanapé, a tévé, a könyvespolc, a fal és a fűtőtest sem maradt ki a buliból - azóta is rendszeresen érezzük a sült banán illatát..).

a már megcsócsált torta

pihenésként beugrottunk a belvárosba, hogy mi szülők jól megünnepeljük egymást egy jó étteremben (Jamie’s Italian). Emma kicsit zokon vette, hogy szülinaposként ő még csak nem is rendelhetett, de hát nincs mese; farkastörvények uralkodnak.. ebéd után megkergettünk néhány galambot a főtéren, és irány haza.

Emma Jamie-nél

másnap megpróbáltuk kipihenni az előző nap és az éjszakai fogvárás fáradalmait, újra csak kevés sikerrel. szerencsére (lásd később) az aznapra tervezett Botanikus Kert-látogatós terveinket elmosta az eső, úgyhogy maradt a zöldbab, a Kisvakond, a tangó, na és persze a lovaglás apa hátán. ha jobban belegondolok, már értem, miért megy jól a futás az elmúlt hónapokban.. :) vasárnap viszont már kegyesek voltak hozzánk az égiek, így el tudtunk látogatni végre a birminghami Botanikus Kertbe, ahol a zseniális időjárás és környezet mellett egy zenekar fogadott bennünket szenzációs jazz és blues zenével.

kicsit még álmosan..

és valamivel már élénkebben :)

mint később kiderült, ez a program egész nyáron várt volna bennünket vasárnaponként, ami azért egy kicsit bosszantóan hatott.. nem mintha olyan sokat unatkoztunk volna az elmúlt 10 hónapban, de mégis.. Emma rohangált a gyerekek és labdáik után, táncolt a zenére, esett-kelt a fűben, gazolt kicsit és gyűjtött néhány levelet is - szóval az igazi szülinapi ajándéka végül két napot váratott magára. :)

a Botanikus Kert

szokás szerint néhány képpel búcsúzunk, szép hetet mindenkinek! ;)

őszi séta

nem is tudtam, hogy Teddy már utcát is kapott..

Varga család a fűben

  

a bokor sokkal érdekesebb.. :)

hullámszörny

találtunk egy új becenevet a kis bajkeverőnek. a minap kivételesen (?) nem annyira fogadott szót a kis drága, akármilyen kedves beceneveken is szólongattuk, ránk se hederített. próbálhattuk az Emmócát, Emmababát, Kismanót, akár még a kicsivel kevésbé kedves Kisördögöt is, csak tépte a Benci bajszát.. és a sörényét persze.. lehetőség szerint a fogaival, hogy a szőr nagy része a gyomrában landoljon.. :)

szerencsénkre azonban egyszer csak megszólalt a háttérben az egyik Tinidal, a Windszörny. hirtelen ötlettől vezérelve bepróbálkoztunk hát a „nézz ide, Hullámszörny” felkiáltással, mire egy kaján vigyor lett a jutalmunk. ha más nem megy, ez azóta is bármikor beválik. az új becenév tehát a Hullámszörny. Frankenstein után szabadon. :))

jó hétvégét!

Darwin

tudja esetleg valaki, hogy honnan származik a fent említett (és lent látható) úriember? azon túl, hogy Angliából persze.. a megoldás egy angol kisváros, amelyik (sajnos? szerencsére?) nem csinált ebből akkora hírverést, mint pl. Shakespeare szülővárosa. mindez annyira igaz, hogy még csak egy Darwin múzeum sincs a városban - ez mondjuk azért már furcsa egy kicsit. szobor azért persze akad.. ;)

az evolúció atyja

tehát ahogy azt már néhányszor beharangoztam, néhány hete ellátogattunk a (számomra legalábbis addig) ismeretlen angol kisvárosba, Shrewsbury-be. a választásunk teljesen véletlenül esett rá: kocsi híján egy közeli, vonattal jól megközelíthető helyet kerestünk, ami viszonylag nagy betűkkel van írva a Google Maps-en.. :). szóba jöhetett Worcester (az angolul tudóknak az érdekesség kedvéért: kiejtve „vuszter” :)) ), a kiejtve hasonlóképpen vicces Leicester („leszter”), Derby, Stroke-on-Trent és Shrewsbury. megkérdeztük a családfőt (nevezett: Emma), aki az utóbbi mellett döntött..

viszonylag zökkenőmentesen ment az út, eltekintve attól a baklövéstől, hogy kb. félúton megengedtük a kisördögnek, hogy leszálljon a székről, így onnantól kezdve nem volt hajlandó újra leülni. tekintve, hogy a vonat nem nyílegyenes pályán, egyenletes sebességgel cserkészi be a várost, helyenként ez komoly kihívásokkal szembesítette Emmát - és így persze bennünket. ellenben minden második utassal kokettálni kezdett, így gyorsan tisztes rajongótáborra tett szert. mi szülők már kevésbé, főleg, miután a tömött vonaton elkezdtük fennhangon bíztatni, hogy „adj puszit a Bencinek! puszi! puszi! puszi!” - ezt szintén csak az angolosok értik igazán. :)

itt még rend volt..

a 90e fős kisváros állomása. vö. a Délivel :)

a turistának álcázott légvédelmi elhárító kicsit megpihent a padon

az állomásról kilépve rögtön a város középkori vára fogadott bennünket, amit néhány légvédelmi ágyút leküzdve meg is rohamoztunk. a várkertben Emma szerepvállalását gyakorlatilag a teljes virágállomány bánta, kivéve azon szerencséseket, amelyeket 80 cm-nél magasabbra helyezett cseréppel áldott meg a sors. az álnok virágok lebüntetése után futottunk néhány kört, és - még a gondnok feltűnése előtt - jobbnak láttuk továbbállni.

reszkessetek virágok!!

szerencsére (avagy a fent is megfigyelhető, rendkívül jól képzett és felszerelt légvédelemnek köszönhetően) a második világháború viszontagságai elkerülték a várost (avagy Birminghamnél kifulladt a Luftwaffe), így szinte minden eredeti valójában pompázott. templomok, faszerkezetes házak, egyéb 18-19. századi épületek tömkelege, és minthogy kb. egy óránk volt az egészre, így be kell valljam, még jómagam is élveztem :). kisebb szépséghiba azért volt, minthogy a patinás helyi lokálban a konyha ideiglenesen bemondta az unalmast, de hát - ahogy azt mondani szoktam - nagyobb bajunk ne legyen.

visszafelé Emma maratoni gyaloglásba kezdett, és a vasútra vezető mintegy 300-350 métert gyalogszerrel tette meg. sebességben talán nem voltunk a legjobbak között, de végig nagy sikert aratott a botladozó pernahajder.

zárásként - szokás szerint - néhány kép (nagyrészt) kommentár nélkül, illetve - az első gondolatokhoz visszakanyarodva - egy költői kérdés: ki tudja, hogy hol kezdte egyetemi tanulmányait a derék angol természettudós? csak nem a másik legszebb brit városban, ahol jártunk már korábban? :)

még mindig a gyémánt jubileum..

félrecsúszott a cumi :)

tejfölszőke

Apa, arra van még néhány szabad préda!!

a főtér

egy év..

Emmavolúció :)

újra London

jó dolog, ha az ember a világ egyik legnépszerűbb városába megy tréningre. főleg, ha két napra. az már kevésbé, hogy az ég világon semmire nincs ideje, legfeljebb ebédidőben egy gyors sétára. így is lett, és sikerült megörökítenem a zord októberi időjárást.. :))

egy borongós angol délután.. :))

egyébként a hétvégén meglátogattunk egy újabb gyönyörű angol várost, ezúttal a kevésbé ismert Shrewsbury került terítékre. igyekszünk mielőbb előrukkolni a (képes) beszámolóval.

"ha végre itt.." az ősz..

néhány a Canary Wharf irodaházai közül

ez a paripa már a birminghami vasúton fogadott, nem tudtam mire vélni a dolgot.. :D