Ködös Albion 11-13: Wales

még mielőtt teljesen feledésbe merül, alább egy összefoglaló Ilu mamiék látogatásáról, Bözsi szülinapjáról, uralkodásának 60 éves jubileumáról, a kapcsolódó hosszú hétvégéről (benne Cardiffal). mindezt egy (nem is olyan) maratoni posztban. jó olvasgatást, nézegetést ;)

"... ha én zászló volnék.."

történt ugyanis, hogy az angolok 2012-es nyarába a londoni olimpián, Wimbledonon és a foci EB-n kívül sikerült még egy eseményt bezsúfolni: II. Erzsébet uralkodásának 60. évfordulóját, azaz a "gyémánt jubileumot" (ez is milyen már: az eredetileg 75. évfordulót a nagy előd, Viktória fogta, és megrövidítette 15 évvel, hátha a "tényleges" gyémántot már nem érné meg.. :)) ), amit - véleményem szerint nem annyira a túlfűtött hazafias lelkület, mint inkább a hektoliternyi sör elfogyasztására kapott újabb alkalomnak köszönhetően - ezek a drága vaskalaposok igyekeztek rendkívül komolyan venni, ami - a felettébb értelmetlen, de annál fényűzőbb ünneplések, kizárólag erre az alkalomra kiadott ruhák, könyvek, gyerekjátékok, perselyek, akármik mellett - két munkaszüneti napban manifesztálódott. ez utóbbiban mondjuk nyilván semmi kivetnivalót nem találtam magam sem, de azért a tökéletesen feleslegesen kidobott font millióknak - az elenyészően kevés helyi köztársaság párti szimpatizáns mellett - én is találnék jobb helyet. de mindegy is, erre máshogy működnek a dolgok, és kb. 5 millió ember figyelte könnyes szemmel (sörös torokkal) 10-12 fokban, zuhogó esőben, amint a királynő legályázott a Temzén.. még, hogy nincs itt hazafias lelkület.. :) mi ellenben elhatároztuk, hogy inkább elugrunk városnézni - mondjuk Cardiffba..

Emma az újdonsült Britannia-fan.. ;)

de kezdjük az elején: csütörtökön (a Ryanair közbenjárásának köszönhetően) éjjel megérkeztek anyuék - akiknek ezúttal sikerült egy vállalható szállást intéznem: sem családi viszálykodás, sem nagyszabású party, sem családalapítás nem korbácsolta a kedélyeket - avagy csak túlságosan fáradtak voltak.. :) a péntek az ismételt összeszokással telt, ezúttal jóval gördülékenyebben, mint legutóbb.. :) este én is hazaértem a melóból, majd másnap regg.. illetve délelőtt elindultunk Cardiffba. előzetesen pályázott még Bath is (minthogy kb. ugyanolyan messze van), de gondoltuk, Cardiff talán kevésbé népszerű, így oda egyszerűbben/gyorsabban leérünk, így Bath végül elbukott, mint a magyar-horvát EB pályázat kb. 4 éve.. :) az "egyszerűbb/gyorsabb" viszont szóba került néhányszor az úton.. :)

főtér a high-tech könyvtárral

indulás kb. 11-kor, a táv kb. 180 km, az érkezés pedig.. délután 4-kor (??!!?!). az elképesztő, szinte már bringával is tartható 36 km/h-ás tempót annak köszönhettük, hogy gyakorlatilag az egész város (ország?) szombat délben kelt útra, hogy kihasználja a hosszú hétvége áldásait, és ezek szerint a Birmingham-Cardiff útvonal elég fontos közlekedési csatorna.. :) aki utazott már miniatűr utazótárssal, az tudja, hogy dugó nélkül sem egyszerű.. ámde felvettük a kesztyűt, és hipp-hopp: 4kor megérkeztünk Cardiffba. ahol mindezek tetejébe pontosan 3 perccel korábban ért véget valami kardinális (foci? krikett? rögbi?) mérkőzés (minden bizonnyal a Millennium stadionban - olimpia helyszín! ;) ), így mindenhol "hajrá Wales!" pólóba és zászlóba burkolózott embereket lehetett látni, mintegy homogén, már-már áthatolhatatlan ember-masszát képezve. ha véletlenül 10 perccel előbb megérkeztünk volna, még esélyünk is lett volna befészkelnünk magunkat egy jóféle asztal mellé, így viszont minden tömve volt drukkerekkel.. mondjuk lehet, hogy jobban jártunk, hogy nem a vacsi közepén kaptuk az arcunkba a felbőszült hadat.. :)

a pubban már nem volt hely.. maradt a templomkert.. :))

zászlók itt is voltak bőséggel - és sárkánnyal.. :)

a város egyébként nagyon szépnek tűnt, már amennyire azt a 30 perces séta alapján le tudtuk szűrni. szép vár, jópofa sétálóutca, patinás templomok és csillió ember. hamarosan megéhezett a banda, így inkább - kívül tágasabb alapon - meglátogattuk a kikötő térségét, ahol egy kicsivel valóban kevesebb ember volt, és egy szinte üres pizzériát (igen, tipikus angol.. :)) ) is találtunk. fish&chips, hamburger, cider és ale szerencsére azért volt, úgyhogy adtunk azért az angol érzésnek is. 7 körül indulás haza, 9 előtt otthon.. azért volt egy kis különbség a forgalomban (is). :)

a Cardiff Castle

a "tradicinális" angol pizzéria..

.. és a kikötő

másnap kipihentük az utazás fáradalmait - szokás szerint egész nap zuhogott. közben - ahogy az már fent „elhangzott” - Erzsi lehajózott a Temzén, integetett néhányat, az angolok könnybe lábadó szemmel nézték, és este jól berúgtak. a szokásos sztori.. :)

hétfőn következett Birmingham (mint kiderült) eddig eltitkolt része: a belvárosi csatornák környéki terek, pubok és a Mailbox - azaz az „újváros”. egyébként tagadhatatlanul tisztább, modernebb, népszerűbb, mint az óváros, és még az időjárással is szerencsénk volt. a többit elmondják a képek! ;)