és 100.. :)

megvan a 100. poszt is. :) nézettségi statisztikákkal egyelőre nem szolgálok, inkább egy képpel a céggel szomszédos kocs.. illetve étteremről a hétfő déli munkakedvet illusztrálandó.. jó munkát! ;))

az Old Royal

felhívnám a figyelmet a (Photoshop nélkül is) feltűnően kék és felhőmentes égre, valamint (a képen egyébként nem feltétlen látható) 26 fokos kánikulára.. egyik sem túlságosan megszokott, úgyhogy bizonyára csakis ezt ünnepli a lokál (törzs)közönsége ;)

pwc kvíz

a transzferár csapat minden héten rendez egy műveltségi kvízt 10 kérdéssel, amiben rendszerint az utolsók között végzek, mivel csomó kérdés Angliával kapcsolatos, plusz nem is feltétlen értem az összes kérdést.. ma ellenben logikai kvíz volt (amit szintén nem nyertem meg egy cseppet sem, szóval nem kellene keresnem a kifogásokat.. :) ), többek között az alábbi kérdéssel:

Egy nő tolja a kocsiját, megáll egy szállodánál, és tudja, hogy csődbe ment. Hogy lehet ez?

az első megfejtőknek jövök egy pint sörrel - feltéve, ha meglátogatnak minket.. :))

jó hétvégét!

Lichfield

a hétvégén zseniális időnk volt, szombaton volt legalább 3 óra esőmentes időszak, vasárnap pedig egyáltalán nem esett.. azt beszélik, ilyen nem történt a hastingsi csata óta.. :) na jó, azért ez túlzás (épp' azt mondják, hogy ez az özönvíz még erre sem megszokott), de mindannyian díjaztuk a dolgot, és kirándultunk egy jót először Birminghamben (eközben összefutottunk Gera Zolival és családjával, de lányos zavarunkban nem készítettünk közös képet.. :( ), majd másnap megnéztük Lichfieldet - ez utóbbit vonattal. Emma nagyon élvezte a dolgot - főleg odafele, mert akkor végig aludt. :) btw gyönyörű hely ez a kisváros 25e lakossal, plusz egy óriási (és jó néhány kisebb) katedrálissal, ami kb. 2,5 milliónak is elég lenne.. :) néhány kép kedvcsinálónak, a többi a napokban. csók ;)

kiránduluuuuuuuunk!!!!

Lichfield

Starbucks

halenne..

Laci barátomtól schmitteltem, meg különben sem annyira igaz most, de akkor is ki kell ide tennem.. :)))

alone

hamarosan visszaérnek a csajok (Ilu mamival kiegészülve), úgyhogy újra teljes lesz a banda. előtte még egy gyors poszt az elmúlt két hétvégéről. a korábbin elhatároztam, hogy kicsit túrázom a város körül, és bringázok egyet a környéket behálózó csatornák mentén. előzetesen remek tervnek tűnt (őszintén szólva utólag sem volt rossz, de közben azért párszor volt néhány keresetlen szavam magamhoz - ha már egyszer egyedül tekertem.. :)) ), csak néhány apróságot hagytam figyelmen kívül:

(1) nem ismer(t)em a környéket - ezt mondjuk tudtam, de nem érdekelt nagyon. nyomtattam egy térképet, plusz „van nálam navi”. bringázás közben (főleg úttalan utakon - lásd még a (2) pontot) mindkettő rendkívül hasznos útitárs volt.. :)

útitársak..

(2) az út 95%-a nem műút. a 95%-ból 25% azért egész jól járható, a maradék 70-nek viszont a fele masszív földút. ami önmagában nem is lenne (olyan) nagy baj, ámde..

ez a "sztráda" minőség.. a sártengerben még csak gondolni sem mertem a fotózásra.. :)

(3) előző héten gyakorlatilag végig esett, így aztán a békeidőben "földútként" funkcionáló matéria "sárúttá" lényegült át, de sok helyen maradhatnánk egyszerűen a "mocsár" megfogalmazásnál. főleg, ahol a csatorna partja megadta magát az idő(járás) viszontagságainak és a víz eggyé vált az úttal. szerencsére a vízbe azért nem csúsztam bele sehol, bár lehet, hogy jobban járt volna mindenki.. így ugyanis számos túrázónak szerzett utópisztikus élményeket a bringaháton közelgő varacskos disznó bukósisakban.. :)

a bukósisak nem látszik, a többi stimmel.. :)

(4) az olyan apróságok, hogy eltévedtem [lásd még az (1) pontot], nem volt nálam elég kaja és pia, az eső azért csak-csak eleredt néha (ha már egyszer Angliában vagyunk, vagy mi..), és hogy nem mostanában tekertem 70 km-t járhatatlan utakon (így aztán nem volt kondim, így aztán az utolsó 20 km-en rendszeresen görcsbe rándult a lábam.. sokat akart a szarka.. :)) ) szinte már említést sem érdemel.

szerencsére a bringa szokás szerint bírta. jó anyag.. ;)

kisebb bajok a fókusszal..

de a fentiekről előzetesen halvány lila fogalmam sem volt, így aztán valamikor délelőtt elindultam, hogy meghódítsam a csatornákat. már a megközelítés sem ment egészen zökkenőmentesen, mert bár jó pár helyen kereszteztem azokat, ez rendszeresen vmiféle hídon történt, ahonnan nem nagyon volt kedvem leugrani. pláne bringástól.. így aztán (ahogy az a térképen is látszik) mindegy 15 percre volt szükségem ahhoz, hogy egyáltalán neki tudjak rugaszkodni a mókának. onnantól a fent már említett kihívásoktól eltekintve már nem volt gond, úgyhogy alig több, mint 4 óra alatt le is tudtam az alig több, mint 70 km-t. ezek szerint a kezdeti "útkeresés" és az eltévedés közel 10 km-t tett hozzá a bulihoz, mert az előzetes tervek (és a sorstársak beszámolói) kb. 60 km-ről szóltak.

a jól megérdemelt sör..

.. a város legfelkapottabb részén, rendkívül kulturált állapotban.. :))

sajnos a telefonom erősen merülőben volt, ráadásul a navi is szívta a naftát, így néhány roppant érdekes helyet nem tudtam megörökíteni (pl. amikor a víz folyik át a hídon az úttest felett, avagy a 10-12 lépcsős zsiliprendszert, a szintek nagy részén egy-egy sétahajóval.. :) ), úgyhogy már csak emiatt is újra kellene játszani a dolgot. valaki benne van a buliban? ;) néhány kép azért van, ahogy az a figyelmes olvasónak akár már fel is tűnhetett.. :)

egy zsilip azért belefért a "keretbe"

másnap még bevállaltam egy kis futást, ahogy hét közben is néhányat, aztán múlt hétvégén következett a Roxette koncert a helyi "PappLaciban". még a hét közben jött az infó a céges levlistára, hogy jutányos áron eladó két jegy a pénteki megmozdulására, így aztán a kettőhöz hozzácsaptunk még egyet, és a kínai és mexikói cimborával megnéztük, hogy a néhány éves kényszerpihenő után még mindig jól muzsikálnak-e a svédek. szó mi szó, nem rosszul.. :) Marie (a duó női tagja) mondjuk nem vállalt be néhány magasabb hangot, de orgánuma mit sem kopott az elmúlt 25 évben.

a helyi "Kavics"

a buli egy előzenekarral indult, aminek gondolom a hangulat megalapozása lett volna eredendően a célja - ez annyira jól sikerült, hogy 5-6 perc után kis híján elaludtam, mint néhány éve a pesti Lenny koncerten.. :)) szerencsére a félálomból kirángatott a kínai figura, amikor a 20as évei elején járó, hosszú fekete hajú női fronténekes vezette előzenekar performansza közben megkérdezte, hogy „mikor jön már a Listen to your Heart, mert hogy azt ő betanulta, hogy együtt énekelhesse a zenekarral”. :)) hát ettől egyből jobb kedvre derültem, plusz hamarosan meg is érkezett a Joyride, és az egészből egy óriási buli kerekedett. 53-54 éves kor ide, sokéves kihagyás, súlyos betegség oda, ezek tudták, mitől döglik a légy. bár másfél óra után megpróbáltak lelépni, szerencsére a néhány ezres kemény mag szerencsére ezt „visszataps” formájában megakadályozta, úgyhogy kaptunk még 25-30 perc ráadást.

a nép

búcsúzóul néhány kép, hamarosan jelentkezem új képekkel a kis terroristánkról.. csók ;)

wish i could fly

Roxette koncert péntek este!!! ;))

Wales

még mielőtt teljesen feledésbe merül, alább egy összefoglaló Ilu mamiék látogatásáról, Bözsi szülinapjáról, uralkodásának 60 éves jubileumáról, a kapcsolódó hosszú hétvégéről (benne Cardiffal). mindezt egy (nem is olyan) maratoni posztban. jó olvasgatást, nézegetést ;)

"... ha én zászló volnék.."

történt ugyanis, hogy az angolok 2012-es nyarába a londoni olimpián, Wimbledonon és a foci EB-n kívül sikerült még egy eseményt bezsúfolni: II. Erzsébet uralkodásának 60. évfordulóját, azaz a "gyémánt jubileumot" (ez is milyen már: az eredetileg 75. évfordulót a nagy előd, Viktória fogta, és megrövidítette 15 évvel, hátha a "tényleges" gyémántot már nem érné meg.. :)) ), amit - véleményem szerint nem annyira a túlfűtött hazafias lelkület, mint inkább a hektoliternyi sör elfogyasztására kapott újabb alkalomnak köszönhetően - ezek a drága vaskalaposok igyekeztek rendkívül komolyan venni, ami - a felettébb értelmetlen, de annál fényűzőbb ünneplések, kizárólag erre az alkalomra kiadott ruhák, könyvek, gyerekjátékok, perselyek, akármik mellett - két munkaszüneti napban manifesztálódott. ez utóbbiban mondjuk nyilván semmi kivetnivalót nem találtam magam sem, de azért a tökéletesen feleslegesen kidobott font millióknak - az elenyészően kevés helyi köztársaság párti szimpatizáns mellett - én is találnék jobb helyet. de mindegy is, erre máshogy működnek a dolgok, és kb. 5 millió ember figyelte könnyes szemmel (sörös torokkal) 10-12 fokban, zuhogó esőben, amint a királynő legályázott a Temzén.. még, hogy nincs itt hazafias lelkület.. :) mi ellenben elhatároztuk, hogy inkább elugrunk városnézni - mondjuk Cardiffba..

Emma az újdonsült Britannia-fan.. ;)

de kezdjük az elején: csütörtökön (a Ryanair közbenjárásának köszönhetően) éjjel megérkeztek anyuék - akiknek ezúttal sikerült egy vállalható szállást intéznem: sem családi viszálykodás, sem nagyszabású party, sem családalapítás nem korbácsolta a kedélyeket - avagy csak túlságosan fáradtak voltak.. :) a péntek az ismételt összeszokással telt, ezúttal jóval gördülékenyebben, mint legutóbb.. :) este én is hazaértem a melóból, majd másnap regg.. illetve délelőtt elindultunk Cardiffba. előzetesen pályázott még Bath is (minthogy kb. ugyanolyan messze van), de gondoltuk, Cardiff talán kevésbé népszerű, így oda egyszerűbben/gyorsabban leérünk, így Bath végül elbukott, mint a magyar-horvát EB pályázat kb. 4 éve.. :) az "egyszerűbb/gyorsabb" viszont szóba került néhányszor az úton.. :)

főtér a high-tech könyvtárral

indulás kb. 11-kor, a táv kb. 180 km, az érkezés pedig.. délután 4-kor (??!!?!). az elképesztő, szinte már bringával is tartható 36 km/h-ás tempót annak köszönhettük, hogy gyakorlatilag az egész város (ország?) szombat délben kelt útra, hogy kihasználja a hosszú hétvége áldásait, és ezek szerint a Birmingham-Cardiff útvonal elég fontos közlekedési csatorna.. :) aki utazott már miniatűr utazótárssal, az tudja, hogy dugó nélkül sem egyszerű.. ámde felvettük a kesztyűt, és hipp-hopp: 4kor megérkeztünk Cardiffba. ahol mindezek tetejébe pontosan 3 perccel korábban ért véget valami kardinális (foci? krikett? rögbi?) mérkőzés (minden bizonnyal a Millennium stadionban - olimpia helyszín! ;) ), így mindenhol "hajrá Wales!" pólóba és zászlóba burkolózott embereket lehetett látni, mintegy homogén, már-már áthatolhatatlan ember-masszát képezve. ha véletlenül 10 perccel előbb megérkeztünk volna, még esélyünk is lett volna befészkelnünk magunkat egy jóféle asztal mellé, így viszont minden tömve volt drukkerekkel.. mondjuk lehet, hogy jobban jártunk, hogy nem a vacsi közepén kaptuk az arcunkba a felbőszült hadat.. :)

a pubban már nem volt hely.. maradt a templomkert.. :))

zászlók itt is voltak bőséggel - és sárkánnyal.. :)

a város egyébként nagyon szépnek tűnt, már amennyire azt a 30 perces séta alapján le tudtuk szűrni. szép vár, jópofa sétálóutca, patinás templomok és csillió ember. hamarosan megéhezett a banda, így inkább - kívül tágasabb alapon - meglátogattuk a kikötő térségét, ahol egy kicsivel valóban kevesebb ember volt, és egy szinte üres pizzériát (igen, tipikus angol.. :)) ) is találtunk. fish&chips, hamburger, cider és ale szerencsére azért volt, úgyhogy adtunk azért az angol érzésnek is. 7 körül indulás haza, 9 előtt otthon.. azért volt egy kis különbség a forgalomban (is). :)

a Cardiff Castle

a "tradicinális" angol pizzéria..

.. és a kikötő

másnap kipihentük az utazás fáradalmait - szokás szerint egész nap zuhogott. közben - ahogy az már fent „elhangzott” - Erzsi lehajózott a Temzén, integetett néhányat, az angolok könnybe lábadó szemmel nézték, és este jól berúgtak. a szokásos sztori.. :)

hétfőn következett Birmingham (mint kiderült) eddig eltitkolt része: a belvárosi csatornák környéki terek, pubok és a Mailbox - azaz az „újváros”. egyébként tagadhatatlanul tisztább, modernebb, népszerűbb, mint az óváros, és még az időjárással is szerencsénk volt. a többit elmondják a képek! ;)

az "újváros", háttérben a híres (?) koncertterem (ICC)

Emma kidőlt. szó szerint.. :)

a nyuszi füle végveszélyben.. :)

"csak ez a kupakot tudnám végre levenni.."