a végére azért maradt
néhány esemény, pl. a cégvezető főatyaúristennek tartott előadásom Londonban..
na azért nem volt ennyire drámai, mert hármasban prezentáltunk, de ismerve ezen
a téren eddig mutatott tehetségemet azért így is volt jócskán félnivalóm.. :) az
összesen három (!!) diára fordított kb. 6-8 órás munkámnak, na és az elég
olcsó, hatásvadász, ámde szinte mindig elsüthető "pakoljuk tele a prezentációt
vicces képekkel" trükknek köszönhetően a végeredmény meglepően jól sikerült,
bár valamiért a vastaps elmaradt.. mondjuk ez minden bizonnyal kizárólag ( :) ) annak
köszönhető, hogy ez a műfaj (mármint a vastaps) erre ismeretlen (ami rendkívül
furcsa pl. egy hangverseny után, amiben a múltkorokban volt részen - ahogy azt
a facebookon a nagyérdemű tudtára is hoztam..). szóval nem volt állva
őrjöngés, de legalább a kínos csend, a vehemens krákogás és vérvörös arc sem kísérte a
produkciót.. talán mégiscsak ér valamit ez a túra. a nagy ijedtségre való tekintettel
aztán lecsúszott egy-két cider, úgyhogy a vonatút hazafelé meglepően gyorsan és
nyugodtan telt. :)
multikulti sör
az utolsó két
napra aztán magam mellé fogadtam a török cimborámat, mivel kicsit elszámolta a
napokat, és néhány héttel korábban sikerült lemondania az albérletét, mint
kellett volna. a következő heteket mondjuk Londonban tölti, de csütörtök és
péntek estére fedél nélkül maradt volna, így aztán erre a két napra
összebútoroztunk.. én mondjuk jól jártam, mivel egy szakács veszett el a
srácban, így aztán megismerkedhettem a török konyha különböző remekeivel
(valamiféle édes-savanyú "mindent bele" leves, főtt-sült garnéla zölséges rizzsel, plusz bónusznak
jóféle házi baklava). na nem mintha versenyezhettek volna Andika főztjével, de
azért a sonkás-sajtos szenyát némiképp überelték.. :)) péntek este azért még
nyakunkba vettük a birminghami éjszakát, és egy roppant érdekes, mind
zenéjében, mind pedig közönségében a 70es éveket idéző discoban kötöttünk ki, de legalább végre lefelé húztam az átlagéletkort.. nem tudom, mikor történt ez
meg utoljára, talán még valamikor a néhai enesei búcsús discok idejében.. :)))
"I love the 80s.."
szombaton aztán
megérkezett a három lány, köztük egy valamivel még akaratosabb, még elevenebb és
még hangosabb lufival. :) lassan gurul a kis maszat, de azt mondják, hogy ebben
a korban ennek még örülni kell. egyébként nagyon drága így is (főleg az
etetése.. :P), meg hát majd ledolgozza, ha elkezd mozogni, azt mondják.. vagy
ha nem, hát majd elviszem magammal futni, mostanában úgyis csak a bringámat
nyúzom, lassan én is pókhasat eresztek majd.. :) főleg, hogy az utóbbi napokban
Rózsika néninek köszönhetően arany életünk van, az utóbbi napok "termése" pl. vadas, káposztás
tészta, brokkoli krémleves, krumplifőzelék, szilvás és túrógombóc, rétes, stb.. lehet, hogy beteget is kellene
jelentenem a délutánra, dolgoztam eleget múlt héten.. :)
ja, és megvettem
magamnak a jubileumi szülinapi ajándékomat, szóval hamarosan meghódítjuk a skót fővárost hárm.. legalábbis kettesben, mert ha nem javítjuk meg valahogy ez a
kis hisztist, akkor bizony itthon marad házőrzőnek. úgyis ráfér egy kis diéta..
:)))
a lufi :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése