Ködös Albion 11-13: MUC-BHX képekben (is)

csütörtök délelőtt a Lufthansa, majd a Virgin Trains segítségével különösen kedves látogatóink érkeztek: a Németh família Ingolstadtból, soraikban "öreg" cimboránkkal, Marcikával. a vasútállomásra nemes egyszerűséggel a bőröndöt meglovagolva futott be, majd feljebb kapcsolt egy fokozattal, és átült Tomi nyakába. a szokásos 20 perces városnéző körút után felpattantunk egy buszra (ami nem is akármilyen volt, hanem emeletes!!), és irány a csajok! ;)

"Emma alszik!!"

otthon már a gőzölgő leves fogadott bennünket, a törpe éppen aludt. egészen Marcika harmadik "Emma alszik!!!" felkiáltásáig. :) volt egy kis dráma a rég nem, illetve mostanában csak Skype-on látott ismerősök megpillantásakor, de szerencsére sikerült ezen viszonylag gyorsan túltenni magunkat. sovány malac vágta vissza az irodába, kis meló, majd néhány óra elteltével utánam jött a banda. na nem egészen a prájszig, csak egy közeli kávézóig. kocsibérlés másnapra, laptop lecsuk, irány a bringa, majd a többiek. újabb 20 perc alatt megnéztük a város maradék nevezetességeit, majd gyors pihenés a másnapi megpróbáltatásokig.

amik végül a kezdeti nehézségek ellenére nem voltak olyan veszélyesek.. történt ugyanis, hogy a szuper, viszont általunk még használatlan babakocsit kinyitni még csak sikerült, az összecsukáshoz viszont 3 ember 20-25 perces megfeszített munkája sem volt elég. minden bizonnyal végül megunta a nyomorult kocsi a kíntatást, és egyszer csak magától összecsuklott.. így aztán viszonylag könnyedén befért a (szinte) kisbuszba, ellenben Stratfordban újabb menetre kellett számítani.. :)

".. és akkor most a zöld vagy a kék vezetéket..?"

Marcika és az ablakok

"Mit szerencsétlenkedtek, oda sem merek nézni!!" :)))

Meglátogattuk ugyanis William barátunk szülővárosát, és sétáltunk egy nagyot a kb. 18-20 fokban.. tekintve, hogy jelenleg lehet vagy 4 fok odakint, volt némi szerencsénk.. :)

Lillus a kakasülőn.. :)

mintegy 40 perc séta után a csajok ragaszkodtak hozzá, hogy kicsit pihentessük a hosszú sétában megfáradt végtagjainkat, és bár én még szívesen megnéztem volna néhány (tucat) templomot, azért nagy nehezen beadtuk a derekunkat, és kénytelen-kelletlen legurítottunk egy sört egy helyi lokálban.. na meg, ha már egyszer ott voltunk, ettünk néhány burgert, és végre egy jóféle helyi fish & chips-et is.. Andika volt az önfeláldozó, de végül szerencsére egyáltalán nem járt rosszul

"Tomikám, még csak ezen a pályán tartasz??"

Marcika a rács mögött.. :)

az ebéd után aztán gyorsan készítettünk egy portfóliót a legújabb gyermekfarmer reklámhoz, a legifjabb Németh rendkívül készségesen pózolt a kamerának:

csak lazán ;))

újabb 25-30 perces maratoni séta után megint nem bírták tovább a csajok, és ezúttal egy kávézóba vezetett az utunk, némi édességgel megspékelve a dolgot persze.. répatorta, rebarbarás csoda, tiramisu.. kemény dolog ez a kirándulás.. :))

(két)csúcsfej..

".. és hol az én kávém??"

irány vissza a kocsihoz, majd újra megküzdöttünk a babakocsival, de ezúttal (valamivel még lassabban bár, de) végre megleltük a titok nyitját, úgyhogy ha valakinek babakocsi nyitási szaktanács kell, állunk elébe. néhány kötelező fotó Lándzsarázó Vilmos szülőháza előtt, felkaptuk az 5008ast, majd irány az út bal oldala.. Tomi lába néha már a lökhárító környékén járt valahol, de becsületére szóljon, hogy egyszer sem rótta meg a vezetési stílusomat. gondolom, nem kis önuralomra volt ehhez szüksége, de természetesen a hátsó fertály már nem volt ilyen fegyelmezett, onnan jöttek az intelmek jó kedvvel, bőséggel.. :)

meleg pár babakocsival :))

hazaérve Tomival elmentünk egyet kocogni, de azért - csakis a közelgő bringaversenyre való tekintettel - nem vittük túlzásba, nehogy az esti buli lássa kárát.. végül azonban nem tudtunk elég óvatosak lenni (pedig megpróbáltunk mindent), nem maradt szufla az éjszakai élet meghódítására.. bezzeg a régi szép (pécsi) időkben.. :)

szombaton sétálgattunk egyet a birminghami csatornarendszer környékén (ami állítólag még a velenceinél is hosszabb), Tomival megnéztük a gólzáporos Chelsea-Tottenham utolsó fél óráját (0-0) meghallgattuk az egyik sétahajóról kiszűrődő középkori angol zenei "előadást", majd - választásunk nem lévén - beültünk egy sörre egy birminghami pubba is - nehogy már ez kimaradjon?! :) mindenkinek kértem valami helyi specialitást: a fish&chips itt sem volt rossz, a burgert (már amennyiben lehet azt helyinek nevezni) nem nagyon lehet elrontani, viszont a cumberland kolbásszal Tomi megjárta egy kicsit.. na sebaj, ezúttal is az éhség győzött..

"Anya, mondd: áááááááááá.."

".. már megint itt ülünk a kocsmában.. ahelyett, hogy felülnék egy EMELETES buszra?!?!?"

uzsi után elsétáltunk még a helyi postaládába (nevezett 'Mailbox'), majd hazabuszoztunk, ahol gondolatban kipróbáltuk a még ropogós Monopoly-t (Birmingham Edition!! ;) ). sajnos a másnap hajnali 5ös indulás rányomta a bélyegét az esténkre (főleg az óraátállítás mínusz 1 órájával együtt), úgyhogy a késő estébe nyúló dorbézolás ezúttal (is) elmaradt. majd talán a nyáron a Balaton partján.. ;)