hétvége update

csütörtök délben tehát megérkeztek az első babanézők, anyum és Gyula bácsi személyében. reptéri randi, majd a hotel felé menet gyorsan megnéztük a belváros összes nevezetességét - mintegy 35 percet vett igénybe a dolog.. :) a szálló nem feltétlen volt minden igényt kielégítő - nem véletlenül nem nézhettem meg a szobákat a foglalás előtt.. de legalább nem volt drága, és aludni végülis lehetett benne - ráadásul minden este volt valami program: hol a szomszédok örültek egymásnak feltűnően hangosan (de legalább nem is túl hosszan.. :)) ), hol a felsőbb szinteken dúlt magasröptű és nem utolsósorban zajos, már-már tettlegességig fajuló agyviharzás, hol pedig egy apró négylábú próbálta szórakoztatni az ottalvókat.. na de ne szaladjunk ennyire előre: gyors lepakolás, és irány az apróság!!

Haaaaaaaapciiiiiiiii!!!

és akkor jött a dráma.. az utóbbi hetekben Emma ugyanis az ősökön kívül csak a gyerekorvossal találkozott (ráadásul tőle is csak oltást kapott mindkét lábába), így aztán annak rendje és módja szerint harsány kiáltásokkal üdvözölte a látogatókat - de mindezt nem örömében tette.. húzás vissza dolgozni, otthon pedig indult a barátkozás.. :)

estére már kicsit enyhült a hangulat - a mütyüri háttal ülve már teljesen békésen nézelődött anyum ölében, de azért a feszültség teljes feloldása végett végre csapra vertük a hírös simontornyai pálinkát is. ennek következtében aztán könnyen el is tudtam aludni - de lehet, hogy az „illatok” (Andika minden bizonnyal nem ezt a szót használta volna.. :) ) még a szomszéd szobában szunyókáló Emmára is jótékony hatással voltak.. nem, nem használtuk a mártogatós altatási módszert.. :)) a péntek már az önfeledt babázásról szólt, az apróka immár kibékült a nagyi közelségével, mi több, azt gátlástalanul ki is használta, így nem sokat feküdt a kiságyban.. a kis számító, hamar ráérzett a jóra.. :) meló után felvettem a kocsit is, ezúttal egy nagyobb Focus-t kaptam, 5 ajtós, tágas, panaszra semmi ok.. mint később kiderült, mindezt kihasználni persze nem nagyon tudtuk, de nagyobb bajunk ne legyen.. este egy gyors szülinapi ünneplés egy szuper csokitortával (Andika lett ismét 25 éves, de csak hármas és nullás gyertyát kaptam a boltban.. :)) ). boldog szülinapot, Szívem!! ;)

a másnap a meccsre történő testi-lelki felkészüléssel telt, minthogy Gyula bácsival kilátogattunk aranylábú fiunk, GeraZoli (csapattársainak) meccsére, és megnéztük, amint 60 perc semmittevés (írd és mondd, kapura lövés sem nagyon volt) után a WestBrom véletlenül talált egy gólt, mire a Swansea - "Ti akartátok, nekünk jó lett volna az iksz is” alapon - 5 percen belül berámolt kettőt, hogy aztán folytatódjon a tilitoli.. a hangulat és a légkör viszont szokás szerint szuper volt, úgyhogy a kedvünket nem sikerült elrontania sem a -5 foknak, sem pedig a tejes-boros teának.. :))) ez utóbbira a szünetben tettem szert, miután nagy nehezen sikerült rávennem a pultos lányt, hogy - forralt bor hiányában - öntsön szét egy pohár bort a két gőzölgő teába.. rendkívül furcsa ábrázattal, és nem kicsit vonakodva bár, de végül megtette. a pohár alján kicsapódott tejdarabok később megmagyarázták a vonakodását.. :) lefújás, irány a kocsi! és akkor még nem sejtettük, hogy a nap kalandja még előttünk áll..

a nagyival :)

ugyanis a stadionba érkezéskor még csak szállingózó hó heves hóesésbe csapott át, és mire elindultunk hazafelé, kb. 15 centi hó borította az utakat. önmagában ez mondjuk nem lett volna olyan komoly baj, ha nem Angliában vagyunk.. itt ugyanis a hó nem túlságosan megszokott halmazállapota a víznek, így nem hogy a téli gumi, de még a hótoló sem ismert eszköz erre.. mindez megspékelve a 26ezer (90%-ban kocsival) hazainduló, érzelmileg túlfűtött (ki ezért, ki azért) szurkolóval, na és persze a dimbes-dombos utcákkal.. ez utóbbi tény persze eddig nem tűnt fel, de most volt mi felhívja rá a figyelmemet.. szóval az amúgy is óriási dugót a hóhelyzet tovább rontotta, így kitaláltam, hogy navigáljunk haza az apróbb utcákon. hóesésben.. Angliában.. dombos utcákon.. ismeretlen terepen.. gratulálok, Isti.. :) szóval a hazaútról csak annyit, hogy néhány emelkedőn csak a helyi elemek tolóerejének köszönhetően mentünk fel, néhány esetben csak a padka fogta meg az autót, de néha az is megtörtént, hogy arra ment a kocsi, amerre akartam.. :) az egyetlen vigaszunk az itt-ott árokba csúszott, de leginkább az út mellett álló 5ös, 6os és 7es bmw-k tulajainak savanyú képe volt (bocs Atesz.. :) ), mert hát mint tudjuk: legszebb öröm a káröröm - hisz’ abban nincsen semmi irigység.. :)

"hólánc használata kötelező!!"

ámde 1,5 óra alatt végül épségben hazaértünk (az odaút nagy forgalomban, parkolással együtt is 20 perc volt max..), és a kalandos nap legnagyobb (ámde nem elhanyagolható) vesztesége végül a maradék pálinka lett.. este azért anyuval még rendeztünk egy ad hoc hóember építést, és talán mondanom sem kell, hogy a másnapi kirándulást bizonytalan időre elnapoltuk.

vicces volt a hazaút, apa..? :)

a vasárnap így kivételesen Emmáról szólt.. :) legalábbis a maminak, mert Andikával mi azért kilátogattunk az IKEÁba egy utolsó (?) bútordarabért, amivel aztán már véglegessé vált (?) a nappali berendezése.. :) este gyorsan össze is legóztuk a polcot, így mellesleg szinte tényleg mindennek van már helye, legalábbis ha nem akarunk elővenni semmit.. :) a nap másik jelentős eseménye a nagyi főzőcskéje volt, így aztán egy darabig megint lesz a mélyhűtőben egy kis vésztartalék.. kösziii! ;))

már szent a béke ;)

hétfőn újra munkába álltam, az otthon maradók pedig még jó alaposan kiélvezték a kis maszattal töltött órákat, amit persze a kis kéjenc újra alaposan kihasznált.. anyum kapott egy jóféle angol héjában sült krumplit (alias jacket potato), majd este jött a nap fénypontja: eredeti angol pub látogatás Emmástól.. :) ez utóbbi kicsit nehezebben sikerült, mint terveztük, ugyanis roppant diszkriminatív módon egy csomó helyre nem lehet bemenni kisgyerekkel - dacára annak, hogy zárt helyen (és így a kocsmákban is) tilos a dohányzás. valami azt súgja, hogy nem a gyerekek iránt érzett gondoskodás áll a dolog hátterében.. mindenesetre tiltólistára került a Wellington Pub, az Old Royal és az Utopia bár is.. ellenben a Trocaderoban szívesen láttak bennünket (egyébként tényleg zseniális a hely), gyerekestől, és ráadásul a hétfői 40%-os kedvezmény is a mi malmunkra hajtotta a vizet.. :) legurult néhány sör és ale, és mikor Emma kicsit már megunta a kigyúrt helyi elemek társaságát (akik egyébként meglepően széles és barátságos vigyorral fogadták a mezőny messze legfiatalabb tagját.. :) ), jobbnak láttuk hazafelé venni az útirányt, még mielőtt az asztalra csapott volna.. :) azért kifelé menet többen is megjegyezték, hogy miért visszük el innen ezt a kislányt, hát nem látjuk, hogy maradni szeretne..?! :)

lökd ide a sört!! ;)

a züllött szülők..

szóval köszönünk mindent, és persze várjuk a további látogatókat, legközelebb - ha minden igaz - a Németh famíliát.. attól tartok, Marcikát ki sem fogjuk tudni rángatni a fenti lokálból.. :)))