London

először is kis híján ez az út sem jött össze.. :) a novemberi londoni látogatásomat is csak az utolsó pillanatban sikerült tető alá hoznunk Marcival, és itt is rezgett a léc egészen péntek délig.. minthogy a tavalyi randi annál is sokkal jobban sikerült, mint amennyire bizonytalan volt, ezúttal is pozitívan álltunk a dologhoz, és belevágtunk.. nehogy már holmi (múló bár, de) nátha, félig kötelező birminghami céges program vagy mindössze 200 km az utunkba álljon.. ide nekünk az oroszlánt is!! ;)

a péntek ugyebár egy bringás defekttel indult, úgyhogy gondoltam, bérelek is egy kocsit, nehogy már BKV-znem kelljen hazafelé.. :))) és ha már egyszer volt kocsink, akkor hát jöhet a kihagyhatatlan program, ami nélkül eddig még nem telt el bérelt kocsis hétvége... hát az IKEA!!! szerintem a birminghami áruház éves forgalmának jelentős részét nekünk köszönheti (pedig még porszívót sem lehet kapni a menzán?!), hát erre rátettünk egy újabb lapáttal. ráadásul most kétszer fordultam, mivel nem fért be egyszerre a kocsiba a matrac és a család.. de legalább az éjjel már az új matracon próbáltunk jó előre kipihenni a másnapi utazás fáradalmait..

a St. James Park

dettó

ami nem indult túlságosan jól.. az öltözést (amit a kis manó amúgy elég rosszul visel) még viszonylag olcsón megúsztuk, de aztán a „babaülésbe beülni, babaülést bekötni” procedúra már tartogatott nem várt hangoskodásokat.. azért megpróbáltuk az elindulást, amit röpke 20 méter megtétele után rögtön le is fújtunk.. csak ideiglenesen persze.. :) Andika hátra, babaülés kiköt, apróka kiszáll, majd alig 20-25 perc megfelszített munkának köszönhetően szent a béke.. ezalatt szerencsére Emma annyira elfáradt, hogy a visszacsomagolást követően szinte Londonig aludt, szerintem a félúton történő etetés közben sem ébredt túlságosan öntudatára.. de legalább nyugodt utunk volt.

az ebéd! ;)

dél körüli érkezés, puszi-puszi, isteni ebéd, majd irány... az ágy.. :) mármint Julcsi és Emma húzta kicsit a lóbőrt, aztán délután (inkább már este) irány a belváros!! hirtelen megnéztük a Big Bent, a London Eye-t, a Temzét, a Westminsteri apátságot és a St. James park szélét. ez utóbbi különösen nagy élmény volt, mivel vak sötétben, szinte teljesen kivilágítatlanul kínálta fel számunkra a londoni kommün.. :) mindez persze nem szegte kedvünket, szuper kirándulás volt a kirándulásban, és bár a fizikai megsemmisülés határán, de felettébb jókedvűen értünk haza.. leginkább persze Emma élvezte a városnézést, ugyanis vaksági fogadalmat tett a lakáson kívül. amint átléptük a küszöböt: szem becsuk; egészen addig, amíg újra nem élvezhette a kanapé kínálta kényelmet. este gyors pizza, természetesen jóféle otthoni pálinkával emelve az amúgy sem lapos hangulatot, majd irány az ágy. a Varga-poronty - többek között a háromórás városnéző alvásnak köszönhetően - egy cseppet túlpörgött, így közel éjfélre járt már az idő, amikor hajlandó volt kidőlni.. mindez persze egy cseppet sem zavarta meg a már rutinszerűvé vált szokásának élvezetét, miszerint hajnali 3 után félóránként dumcsizni támad kedve..

metrózunk

".. merre tovább?" ;)

"..mondjuk erre!"

így aztán vasárnap viszonylag korán, ámde annál fáradtabban sikerült ébrednünk, de természetesen nem volt irgalom, a szalonnás tojás már ott gőzölgött az asztalon, mégsem veszhetett kárba.. :)) verőfényes napsütés, úgyhogy némi ejtőzés után ismét megrohantuk a várost. ezúttal a St. James parknál kezdtünk, hosszasan elemeztük a helyi állatvilág jellemzőit, Julcsi az elmúlt év(ek) során megfáradt izmait és izületeit egy sétabottal próbálta kímélni, Emma pedig a változatosság kedvéért: aludt.. :) a Buckingham-palotára csak a távolból vetettünk egy gyors pillantást, majd a Piccadilly felé vettük az irányt.

a banda ;)

Emma "kávézik"

útközben egy gyors, ebéddel megspékelt (azaz egyáltalán nem gyors :) ) kávé, és gondoltuk, gyorsan még megnézzük a Towert (és ha már ott vagyunk, a hidat is..). a városvezetés után azonban a BKV (azaz LKV, haha) is ellenünk fordult, ugyanis nem volt elég, hogy az oda vezető mindkét metróvonalat lezárták (!!), még a gyorsan kinézett busz (15ös) sem volt hajlandó megérkezni. az más kérdés, hogy miután 20-25 perc várakozás után feladtuk a tervünket (Emma néha néha-néha már kinyitotta a szemét, ezzel hozván tudomásunkra, hogy ez így nagyon nincs rendben.. :) ), hazafelé indulván a közeli metróállomás felé sétálva kb. 4 db 15ös buszt láttunk a szélrózsa minden irányába száguldani.. gyorsan haza, gyors búcsú-melegszenya - a Kovarik famíliának ezúton is nagyon köszi a jól tartást, a szállást és a társaságot!! ;) -, majd irány Birmingham.

buszt keresünk..

a Piccadilly-n

alig 1,5 óra alatt sikerült is kikeverednünk Londonból, az autópályán ismét elkezdtem 60-70nel szabályoskodni (nem, nem ekkora a baj, csak itt természetesen mérföldben mérnek..), majd miután a tizedik autó is 80-90nel húzott el mellettünk, gondoltam, hogy beszállok én is a buliba.. így is tettünk, úgyhogy a maradék 100 mérföldet alig 1 óra alatt meg is tettük. remélem, hogy ezt a helyi rendfenntartó erők is méltányolni fogják majd a díjenyhítési kérelmem során.. :)

alább néhány további kép, legyetek jók, itt a hétvége! ezúttal nem lesz kocsink, úgyhogy gyertek Birminghambe, biztonságosan lehet közlekedni az utak környékén (is).. :) csók

  

Marci így erősít.. :))

 

azért Julcsi is aludt néha.. :)